Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Demokratizm... ----

Magyar Magyar Német Német
Demokratizm... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Demokratizmus

alatt a demokrát állameszme politikai és társadalmi uralmának megtestesítésére irányzott fölfogások, hajlamok, törekvések áramlatainak bizonyos összességét értjük a gyakorlati életben. A demokrata állameszme ma már nem jelenthetvén egyebet, mint az állam kötelékén belül levő összes szellemi, erkölcsi és anyagi egyéni erők lehető legjobb kifejtését és közjóra való kamatoztatását az igazságosság, azaz az állampolgári jogegyenlőség és szabadság elvének alapján, szervezett és működő intézmények által államban és társadalomban egyiránt: tévesen itélné meg a D.-t az, aki egyoldalulag a francia 1793-iki jakobinus-demokráciát, vagy a tulnyomólag csakis a pénzeszsák kultuszában leledző északamerikai, vagy pedig a folytonos katonai zendülésekben és államcsinyekben senyvedő délamerikai demokráciát tartaná szem előtt. A demokrata állameszme csak a keretet adja meg a jogegyenlőség alapján: a tartalom minősége az alkotmánytól, az államintézmények hatásától a társadalomra és mindenekfölött attól függ, hogy mennyire képes uralma alatt tartani valamely nemzet magasabb értelmisége az értelmiség közép és alsóbb rétegeit és ezek által a nép egész tömegét. Ott, ahol hiányzik a művelt szellem uralma: ott beáll a nyers tömeg uralma, vagy a papoké, vagy a szoldateszkáé, v. pedig, miként régebben a svájci őskantonokban lehetett szemlélni, az aranyparasztoké családi összeköttetés révén, vagy pedig lealacsonyodik, miként az Egyesült-Államok egynémely kevésbé művelt, ujabb bevándorlások folytán hirtelen benépesült államaiban kivált e század közepe óta dívik, - az egész társadalmat abszorbeáló és folytonos lázban tartó politikai üzletszerüség aranyborju-kultuszává. Rendkivül nagy a különbség egy oly demokrata állam között, mint aminő egyfelől Massachusetts vagy Genf kanton, meg másfelől az oly demokrata állam között, mint Dél-Karolina vagy Kalifornia. De még ennél is nagyobb a különbség a tudományosan képzett, határozottan kulturállamra törekvő franciák, svájciak, olaszok, spanyolok D.-a, meg azon demagógok D.-a között, akik ugy Franciaországon, mint a Svájcon csak nivellálni akarnak; nem akarják elismerni még a szellemi és erkölcsi felsőbbséget sem, hanem csakhogy céljukat érhessék, a szociáldemokratákkal, szocialistákkal, kollektivistákkal, kommunistákkal, anarkistákkal stb. is hajlandók nemcsak a hagyományos társadalmi rend és a tőkepénz uralma, de a magasabb szellemi képpzettség uralma ellen is szövetkezni. Pedig a D.-nak tulajdonkép semmi köze mindezekhez: nem áll oktani összefüggésben még a legmérsékeltebb szociál-D.-sal sem; mindössze csak annyi áll, hogy a szociál-D. csakis demokrata államban lenne képes, ha egyáltalán képes lenne megvalósítani a maga eszményét, arisztokrata vagy plutokrata-államban azonban soha. (L. Szociáldemokrácia.) Egyébként a demokrata elnevezés még több félreértésnek van kitéve még napjaink társadalmában is, - ugyancsak kellő politikai műveltség hiányában, - mint ez a kifejezés: arisztokrata. (L. Arisztokratizmus.) Hiányos politikai műveltségüek, különösen pedig a nők, manap még mindig azt hiszik, hogy a demokrata szó már önmagában oly durva modoru, minden tekintetben neveletlen, vagy legalább határozottan félszeg-műveltségü embert jelent, aki halálos ellensége a szalonnak és minden nemesebb stilü társadalmi érintkezési formának; oly embert értenek alatta, aki soha keztyüt nem huz és akinek soha sincs tiszta inge. Kellő képzettségü, modern emberek azonban ugy tudják, hogy ez a szó demokrata nálunk Európában csak azt jelenti, hogy valaki a demokrata állameszmének a hive, legyen azután az ő állameszménye akár kultur- és jogállam is egyuttal, akár pedig csak a nyerstömeg uralma. A D. 1789 óta egész a mai napig világtörténelmi fontosságu hódítást tett az európai államokban. Egy nagy menete ez a művelt emberiség állami és társadalmi fejlődésének, amely 1815-1830-ig és 1848-ig visszaeséseket is mutat ugyan a szárazföld alkotmánytörténelmében, de amely mindezen visszaesések dacára, nagyjában és eddig elért eredményeiben mégis a születési előjogokon és kiváltságokon alapuló hagyományos államrendnek folytonos térveszítését jelenti az állampolgári jogegyenlőség és igy a D. javára, elannyira, hogy ma már - eltekintve Oroszországtól és az ezzel perszonális unióban levő Finnországtól és némi tekintetben a Német birodalom államaitól, meg az Osztrák császárságtól, - az állampolgári jogegyenlőség elve és igy a D. Európa összes művelt államaiban az alkotmány éltető szellemének nevezhető, amely alkotmányjogi ténnyel kisebb-nagyobb mértékben lépést tart az illető államok társadalma is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is