Demologia

vagy Demografia, a statisztikai módszer segélyével nyert és különböző ösmeretek azon része, mely az önálló statisztikai tudomány tartalmát képezi, amelyet röviden népességi statisztikának (Bevölkerungsstatisztik, Populationistik) is lehetne mondani. A statisztikai módszer (l. Statisztika) természetesen nem köti magát a tárgyhoz: kiterjedhet mindenre, ami egyáltalán összeolvasható, és igy nemcsak a külvilág tárgyainak, de még a belélet jelenségeinek észlelésére is alkalmas. Éppen ezen oknál fogva azonban ferdeség volna mindazt, ami a statisztika mérő módszerének alávethető, egy egységes tudomány tartalmának tekinteni. Még azon szükebb keret is, mely szerint a statisztika tudománya csakis az állami szempontból fontos statisztikai ösmereteket karolná fel, az u. n. egyetemi statisztika, szintén tulbőnek bizonyult. Még ebben is benfoglaltatnak ugyanis olyan részek, melyek világosan más tudományokhoz tartoznak; igy a földrajzhoz, a közigazgatáshoz, a nemzetgazdasághoz, a pénzügyhez vagy a politikához. Ami az egyetemi statisztikai szakkönyvekben ezen idegen tudományokból átvett ösmereteken kivül mint önálló mag megmarad, az a népességi statisztika. Minthogy ezen ösmeretek összessége egyrészt magunk közt természetesen összefüggő egészet képez, másrészt pedig más tudományszakba be nem illeszthető, evvel ugy pozitiv mint negativ jogcimmel bir, hogy mint önálló tudomány elösmertessék. Hogy pedig a statisztika mint módszer és a statisztika mint tudomány egymással össze ne tévesztessenek, szükséges a két különböző fogalmat két különböző névvel jelezni. A régibb keletü módszertől a statisztika cime nem lévén elvitázható, a tudomány számára kerestek uj nevet. Az irodalmi szokás a Demografia (népesség leirása) vagy helyesebben Demologia (népességtan) nevében állapodott meg.

A demografia határai és tudományos helye. Minthogy valamely tudomány határainak megállapítása nemcsak saját tartalmától, hanem a már előbb keletkezett és elösmert tudományok határaitól is függ, a D. területének megállapításánál a tudományok osztályozásának általánosabb szempontjaiból kell kiindulnunk. Ha az összes reális tudományok tömegét két förészre, t. i. a természettel és az emberrel foglalkozó tudományok csoportjára osztjuk, ugy az első, antropologiai csoporthoz tartozó tudományok mindenekelőtt két részre osztandók, aszerint u. i., amint az ember fizikai vagy szellemi tulajdonságaival foglalkoznak. Az első, antropofizikai csoportba tartozik p. a boncolástan, az élettan stb., a második, antropopszichikai csoportba a lélektan, az etika, a nemzetgazdaság, a jogtudomány stb. Az emberrel foglalkozó tudományok azonban vagy az egyénnel, vagy pedig az emberi társadalommal foglalkozhatnak, és igy ezen szempontból egy egyéni és egy társadalmi csoportra is osztandók. Az antropopszichikai tudományok keretében nem nehéz e határvonalat felállítani: a lélektan, a logika, az esztetika stb. az egyén megfigyelésén alapul, az etnografia, az etika, a politika, a nemzetgazdaság, a jogtudomány stb. a társadalmi élet jelenségeinek megfigyelésén. Ha már most ugyanezt a kettéválasztást alkalmazzuk az antropofizikai osztályra, ugy tapasztaljuk, hogy a boncolástan, az élettan, az antropometria stb. az egyéni alosztályba valók. De a felállított keret betöltésére még hiányzik az antropofizikai osztály társadalmi csoportja. Itt tehát még helye van egy külön tudománynak, ez pedig a demologia, melynek e szerint, ha nem is léteznék, mégis külön helyet kellett volna fentartani. A D. ezen szempontból megitélve, nem az egyes emberek, hanem az emberiség fizikai tulajdonságainak a tudománya. És valóban, ha nézzük, milyen természetüek azon ösmeretek, melyek az egyetemi statisztika tömegében, egységes és önálló mag gyanánt kiváltak, tényleg ugy találjuk, hogy ezek a fentebbi definiciónak eleget tesznek.

A Demografia tartalma. Előre bocsátván, hogy valamint a természetben, ugy a tudományokban is az egyes fajok határai egymásba vegyülnek, és hogy az osztályozások mereven szétválasztó határai csakis abból erednek, hogy az emberi értelem a jelenségek tömegét rendszerben kivánja áttekinthetni: nem kell azon fennakadnunk, ha az egyes tudományok területének megállapításánál a határszélek a szomszéd tudományok területére is átterjednek. A D.-nak tartalma, ugy a már régebben művelt népesedési statisztika tényleges tartalmából, valamint az előbbiekben kockáztatott definicióból kiindulva, az emberiségnek következő fizikai tulajdonságaira terjed ki: 1. a nemzésen alapuló közösség (család, faj, nemzet), 2. a népesség nemi és korviszonya, 3. a születési statisztika, 4 a halandósági statisztika, 5. a biometria, azaz az emberi élettartam mérésének tudománya (halandósági táblák), 6. a népszaporodás tana (ide számítva a Malthusianismus tanát is). Vannak ezenkivül határkérdések, melyek tudományos helye a definició fonalán könnyebben kijelölhető. Igy az esküvők statisztikája a népességi tanban, de az erkölcsstatisztikában is szokott tárgyaltatni; minthogy itt nem egy fizikai tulajdonságról, hanem az ember szabad akaratától függő tényről van szó, inkább az utóbbi beosztás tekintendő a helyesebbnek; mindazonáltal nem lesz elkerülhető, hogy az esketések, mint a közösülés legfontosabb és statisztikailag egyedül teljesen áttekinthető formája, a demologiában is tárgyaltassanak. Ugyanez áll a törvénytelen születésekről is. A halálozási és születési statisztika egyes szálai ismét az orvostudomány területére vezetnek át, de a tárgy rokonságánál fogva itt is, ott is tárgyalandók.

Egyéb meghatározások. A D. kifejezés Guillardtól származik, aki azt 1855-ben első izben és pedig körülbelül a népességi tan jelzésére használta, bár a tudomány feladatát világosan fel nem ösmeré. Igy aztán mások, midőn az elnevezést elfogadták, más-más dolgot értettek alatta. A felállított definiciók között leggyengébbek a tisztán szómagyarázók, melyek a Guillard által felvett elnevezés szószerinti jelentősége szerint (népleirás), mindent beveendőnek véltek e tudományba, ami valamely nemzet leirására szolgálhat. Igy tehát a D. magában foglalná az egész néprajzot, az antropometriát, szomatologiát, erkölcsstatisztikát stb., minek tarthatatlanságát külön bebizonyítani fölösleges. Mások szorosan a népességi tannal («Populatonistik») azonositák. De ennek területe sincsen még szabatosan körülirva. A legszokásosabb meghatározása, hogy az a népesség állapotával és mozgalmával foglalkozik, mi mellett az állapot alatt a népszámlálásnak eredménye, a mozgalom alatt az anyakönyvből merített statisztikai észlelések értetnek. De itt felmerül az a két kérdés: mi képezi tulajdonképen a népszámlálásnak, és mi az anyakönyvnek tartalmát ? Mindkettőről bizonyos, hogy azok tisztán közigazgatási célokat szolgálnak, és hogy igy ezek tartalma a közigazgatás kivánságai szerint napról-napra változhatik. De igy tartalmuk nem is képezhet egy egységesen összefüggő és tudományos tömeget. A népszámlálás p. egyaránt szolgálja a demografiai, valamint a rendőri, közegészségügyi, katonaügyi stb. érdekeket, sőt még kiterjed a szobák, az állatok, de egyes országokban még az adóalapot képező jövedelem számbavételére is. Midőn tehát a népszámlálás nem tekinthető tudománynak, de nem is szorítkozik egy tudomány szakkérdéseire, ezen fogalom nem alkalmas arra, hogy valamely tudomány határainak megállapításánál alapúl szolgáljon. Ugyanez áll az anyakönyvekről is. Egy másik, az előbbinél tágabb felfogás szerint, a D. az összes emberi közösségek («Menschliche Gemeinschaften») tudományának volna tekintendő. Ezen meghatározás már azért sem felel meg, mivel az abban jelzett tágabb kört a népesség tanának enmagában is helytelenül körülirt tudománykörét is foglalja magában; de azonfelül még az okból is, mivel oly tudomány, mely az összes emberi körök tanulmányozását magának tartaná fenn, a máris fennálló és elismert társadalmi tudományokkal jönne összeütközésbe. Végül vannak, kik a D.-t Quetelet társadalmi fizikájával vélik azonosíthatni. Midőn azonban igy az előbb említett második, már ugyis tulbő meghatározáshoz még az antropometriának és szomatologiának, kizárólag az egyénnel foglalkozó tudományait is hozzácsatolják, ez által még csak erősítenék azon vád alaposságát, hogy a D. épp annyira tultengő, mint hajdan a statisztika volt, melynek helyét pedig éppen azért foglalta el, mivel a statisztika fogalma alá csoportosított különféle természetü ösmereteket, egy egységes tudományhoz tartozóknak többé már nem lehetett tekinteni.

A D. eredményeit illetőleg a Népszámlálás és Népesség, ugyszintén az egyes országokról közölt cikkek tartalmazzák. Ez okból az itt következő irodalmi jegyzékben is csakis a D. elméletére vonatkozó munkálatokra szorítkozunk.

Forrás: Pallas Nagylexikon