Démonománia
(gör.), rossz szellemek által megszállott egyén
(daemonomaniacus) olyan elmebeteg, a ki eleven káprázatok behatása alatt azt
képzeli, hogy idegen szellemek laknak testében, kiknek hangját hallani véli és
kik mindenféleképpen kinozzák. Hajdanában egyházi kezelés alá kerültek az ilyen
egyének, mert a rossz szellemek bevándorlását az emberi testbe ugy tekintették,
mint egy kétségen kivül álló, biztos tényt. Azokat a papokat, kik avval
foglalkoztak, hogy imádsággal, vagy más módon igyekeztek megszabadítani az
embereket e bajuktól exorcistáknak nevezték.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|