Dendrit

(gör.), Fa vagy bokor módra elágazó, esetleg páfrány, moh vagy egyéb növényi alakra emlékeztető ásványi képződésü fekete vagy barna rajzolat, melyet leggyakrabban márgapalán, mészkövön, homokkövön, de egyéb ásványokon, kőzeteken is észlelhetni.

Az anyag legközönségesebben vasvegyület, vasoxidhidrát (limonit), vagy mangánvegyület, mangánszuperoxid (barnakő). A kőzet igen finom repedéseibe vagy hasadékaiba vas v. mangántartalmu sók hatoltak, melyekből az oldóanyag elpárolgása következtében a vas-, illetőleg a mangánoxid sajátságos, a fa elágazására és egyéb növényi alakokra emlékeztető módon vált ki. Régebben az igy képződött D.-eket növényi lenyomatoknak tekintették. Ezekhez a palás kőzetek és egyes ásványok sima felületén található D.-ekhez nem hasonlíthatók azok az ág- moh- s egyéb növényforma kristályhalmazok, melyekben egyes ásványok, nevezetesen pedig fémek, szoktak előfordulni s ugyancsak D.-nek, vagy helyesebben dendrites kiképződésü-nek szoktak neveztetni. Az ilyen D. az anyag kikristályosodásának eredménye s a legtöbbször megállapítható a kristályalak is, melynek egymásra halmozódásából az egész felépült. Ilyen D.-ben található, különösen a réz, az ezüst, az arany, valamint több mangánérc.

Forrás: Pallas Nagylexikon