(gör.), a növénytannak egyik ága, a fákról szóló tudomány,
de csak azokat a fákat vonja a körébe, melyek bizonyos országban a szabadban
természetesen vagy ültetve tenyésznek. A D. ennélfogva különféle, mert p. a D.
Italica, az olasz enyhébb éghajlat miatt, több fanemre vonatkozik, mint a D.
Hungarica; másrészt pedig amabban oly fajok hiányozhatnak, melyek nálunk a
kevésbé forró égalj alatt tenyésznek. A flórától a D. azért különböző, mert a
flórának bizonyos ideig a faja meghatározott számu, mig a D. folytonos
gyarapodás, átültetés, meghonosítás, valamint uj fajták származtatása folytán
egyre gazdagodik s változatosabb lesz. A D. feladata az egyes fák helyes
nomenklaturáját megállapítani, a szinonimákat kipuhatolni s nem ritkán a
nyerészkedő kertésztől származó hamis vagy uj neveket igazi értékökre
visszavezetni. A dendrológus munkája nem könnyü, mert a fák későbbi vagy ritkás
virágzásuk miatt sokkal nagyobb fáradsággal határozhatók meg, mint más fűnemü
növények. Ezenkivül a fák meg a kerti fajváltozékok évek multával tovább
változnak, elfajulnak. Sok fa hosszas tenyésztés folytán is nagy szivóssággal
megőrzi eredeti tipusát, más már kevés évtized után elfajul. A rokonfajok v.
fajták közt hybrid termékenyítés is gyakran lehetséges, azután a szám mind
jobban növekedik. Némely fának faji természete és bélyege csak évek során
végzett vizsgálat utján puhatolható ki, gyakran erre a célra ismételt ültetés
és más kisérlet is szükséges. A műkertész is produkál eltéréseket, de ő a
csemetékből mindig azokat értékesíti, amelyek az eredeti alaktól leginkább
eltérők, azért mindig változatos piaci anyaga van. A dendrologus fáskertjében
ellenkezőkép tesz. Ő a felnevelt csemeték közt azt kutatja, amely az eredeti
alaknak leginkább megfelel, s ezzel a disz- és haszonfák származását is
megállapítja. Több fajtát még 10-15 esztendővel ezelőtt csak ivartalan uton
tudtak szaporítani; ma magról is elég nagy %-kal gyarapítják.
Az első dendrologiai művet Duhamel irta: Traité des arbres
et arbustes cimmel (Páris 1755. 2 köt.); ebben már 250 fa leirása és képe van.
Németalföldön ugyanekkor a kertészetnek nagy lendülete lett. Knoop
dendrologiája (Leeuwarden 1763, Amsterd. 1790) tudományos áttekintést nyujtott
a meglevő anyagról. Midőn az angol kerteket Németország is utánozta, DNy.-on
több, még ma is hires kert keletkezett. Korszakot alkottak a Harbkéban
Helmstedt mellett és Weissenstein várában, Cassel mellett (ma Wilhelmshöhe)
végzett nagy ültetések. Mindkét helyről egy-egy kitünő munka jelent meg. Duroi
1771-72. adta ki innen az első klasszikus D.-t Die Harbkesche wilde Baumzucht
néven (Braunschw. 2 köt.; 1791-1800. Pott 3 kötetre gyarapította). Ezt 1785.
Moench-é követte Verzeichniss ausländischer Bäume des Lustschlosses
Weissenstein címen (Lipcse és Frankfurt). Moench az é.-amerikai fákat
Wangenheim bárótól kapta. Franciaországban Michaux András perzsiai (1782-85) és
é.-amerikai (1785-96) utazásából gyarapította az ültetett fák számát. Itt 1801.
Duhamel munkáját másodizben adták ki Nouveau Duhamel cimen (Páris 1801-19, 7
köt.); mig Németországban Kerner 1783. a hazaiakat (Stuttg. 1783-92, 9 füz.);
1796. pedig a külföldieket kezdte ismertetni (Lipcse, 4 füz.). Ebből a
korszakból való Schmidt Österreichische Baumzuchtja (Bécs 1792-1822, 4 köt.) és
Willdenow Wilde Baumzuchtja (Berl. 1796, 2 kiad. 1811). A hazánkbeli uj fás
növények nem külön D.-ban, hanem Waldstein és Kitaibel Descriptiones et icones
plantarum rariarum Hungariae (Bécs 1799-1812) munkájában v. egyenkint az
előbbiek némelyikében jelentek meg. Hayne 1815. Guimpel-lel és Willdenow-val
kezdi a német, 1819. pedig az idegen fákat lefesteni s Dendrologische Flora der
Umgegend und der Gärten Berlins (Berl. 1822) cimü munkát is irt. London
Arboretum et fruticetum Britannicuma (Lond. 1838, gazdagon illusztrált 8 köt.)
a legujabb időkig a legnevezetesebb tudományos D.-i tanácsadó volt. Koch Károly
Dendrologiája (Erlangen 1869-72, 2 köt.) igen sok anyagot halmozott össze.
Legujabb mű E. Köhne, Deutsche D. (Stuttg. 1893). A D-i anyag az utóbbi esztendőkben
szertelenül gyarapodott. Willdenow 1811. még csak 770, Koch csaknem 1400 fajt
ismertet. Willdenow óta azonban a fajtákat, a kerti fajváltozékot, és formákat
naggyon megkedvelték és szaporították, most ezeket is számítva sokkal több mint
3000 a szabadban is megtermő fafaj v. fajta díszlik. A hazai kerteket Haberle
Succinctaja (Pest 1830) ismerteti.
Forrás: Pallas Nagylexikon