Dengi

János, szépirodalmi és tanügyi iró, szül. Nagybányán, Szatmármegyében, 1853 nov. 28. Középiskolai tanulmányait Nagybányán, Szatmáron és Iglón végezte, a bölcsészeti folyamot a budapesti tudományegyetemen hallgatta. Jelenleg Krassó-Szörénymegye kir. tanfelügyelője. 1873 óta majd minden nevezetes napilapban, szépirodalmi hetilapban és folyóiratban közöl lirai költeményeket, műfordításokat (olasz költőkből), szépirodalmi, nyelvészeti és tanügyi dolgozatokat. 1883 óta több, a magyar irod. oktatás körébe vágó tankönyv jelent meg tőle. Költeményeit összegyüjtve is kiadta 1877. Irodalmi tanulmányai közül nevezetesebbek a Kisfaludy Sándorról és a tropusok elméletéről szólók. Ujabban inkább a tanügyi irodalommal foglalkozik. Ismertebb művei: Munkács ostroma, költ. elbeszélés hat énekben, (Debrecen, 1876); Költemények. (Budapest, 1877); Páholydalok (Sopron, 1881); A csók könyve (Debrecen 1878); A szép leányokról (u. o. társadalmi levelek); Magyar stilisztika, középiskolák számára (Budapest, 1883); Szerkesztéstan, olvasmányokkal, (u. o. 1890); Rhetorika, a prózai irásművek elmélete, olvasmányokkal és magyarázatokkal középiskolák számára (u. o. 1890); Tanügyi dolgozatok a középiskolai nevelés és oktatás köréből, (u. o. 1890); 1876-77-ben szerkesztette a Falusi Könyvtárt Vass Jenővel Berettyó-Ujfaluban, 1877-78. a Délibábot Debrecenben.

Forrás: Pallas Nagylexikon