Depónens ige

a latin nyelvtanban az olyan ige, melynek szenvedő alakja, de cselekvő jelentése van, vagyis a jelentésfejlődés következtében elhomályosodott a régibb szenvedő vagy inkább visszaható jelentése, tehát régi jelentését mintegy «letette» (magyarul álszenvedőnek is nevezték); p. seguitur követ, veretur fél. Ilyen volna p. a magyar születik ige is, mert nem érezzük már szenvedő jelentését, vagy csudálkozik, mely alakjára nézve visszaható ige, minő p. bocsátkozik. (A magyar depónens igékről v. ö. Simonyi Zs. M. Nyelvőr 1878, 481 l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon