Depresszió

A légnyomásnak az eloszlása könnyen áttekinthetővé válik az által, hogy az egyenlő nyomású helyeket (tengerszintre átszámított légnyomást értve) görbe vonalakkal - izobárokkal - összekötjük. Az izobárok menete nem mutatja azt a szabályszerűséget, mint az izotermáké, melyek közel a szélességi körökkel párhuzamosan haladnak, hanem észrevenni, hogy léteznek magasabb és alacsonyabb nyomású területek, u. n. barometrikus maximumok és minimumok. Ez utóbbiakat depresszióknak is nevezik. (l. ciklon). A depressziók keletkezésének okát a föld egyenlőtlen megmelegedésében és az abból eredő légegyensúly megzavarodásában kell keresni. A levegő felmelegedéséből felszálló áramlat létesül a depresszióban (az emelkedés a melegség rovására megy végbe) és a hőmérséklet a harmatpont alá száll, bekövetkezik a légköri párák lecsapódása. A kondenzáció folyamában felszabadult meleg szintén hozzájárul a légtömegek emelésénél kifejtendő munka fedezésére és így maga a kondenzáció a depresszió fennmaradásához, kiterjedéséhez és tovább haladásához szükséges energiának egyik kútforrása. Tapasztalás szerint depressziók oly magas nyomású területekkel környezett vidéken szoktak keletkezni, hol a nyomási különbségek igen csekélyek és hol a levegő hőmérséklete és pára-tartalma a környezetét meghaladja. Néha egy már meglevő D. szélén uj - másodrendű - depresszió képződik, mely az izobárok kiszélesedéséből (nyúlványából) ismerhető fel.

A depressziók rendes meteorológiai kísérői a felhőképződés, a csapadék, élénkebb szelek és bizonyos hőmérsékleti változások. Alakjukban az ellipszis a túlnyomó, terjedelmük igen változó, néha kisebb térségre szorítkozik (helyi depresszió), néha egész Európa áll egy depresszió hatása alatt; mélységük és húzódási irányuk az évszaktól függ. Mellső oldalukon, hol déli-keleti szelek fújnak, a hőmérséklet magas, hátsó oldalukon hűvös idő uralkodik nyugati-északnyugati szelekkel. Kivált télen a hőmérsékleti különbségek a depresszió két oldalán szembetűnők. A depresszió környezetében tapasztalható hőmérsékleti eloszlást újabban dinamikai okokra vezetik vissza. Főleg azért, mert a depresszió húzódási irányában mutatkozó felmelegedés okai nem lehetnek mindig a déli-keleti szelek, amelyek maguk is gyakran hidegebb tájakról jönnek. Továbbá a magasan fekvő meteorológiai állomások észlelései tanusítják, hogy a depresszió közeledésénél a hőmérséklet eloszlása függélyes irányban a rendestől eltérő magaviseletet mutat, amennyiben ilyenkor a hőmérséklet a magassággal növekedik és a melegedés felülről tart lefelé. A depresszió előoldalán tehát egy leszálló légáramlatot tételeznek fel és a melegképződést a leereszkedő légtömegekben felhalmozott energia átalakulásából magyarázzák. Emellett szól a depresszió közeledését megelőző intenzív kék ég, mert a leszálló levegő felmelegedésénél fogva nagyobb képességgel bír párákat magába fölvenni és így a felhőket láthatatlanná tenni. Legsűrűbben vonulnak a depressziók Észak-Európán keresztül, ahová az Atlanti-tenger északi részéből jönnek. Hazánk időjárására igen fontosak a Földközi-tenger felől jövő depressziók. Nagy jelentőséggel bír megtudni, valamely depresszió merre veszi útját, kivált prognosztikai szempontból, mert a depresszió bizonyos időjárási jelenségeket átvisz magával vidékről-vidékre. Van Bebber a leggyakoribb depressziók útját több évről összeállította és Európában 5 főirányt állapít meg, melyek közül a délkeletre húzódók a hidegebb, az északkelet felé menők pedig a melegebb évszak sajátosságai. Az ábra mély depressziót mutat, mely 1892 január 1. a Keleti-tenger fölött feküdt. A depresszió magva Memel vidékén van, hol a légnyomás 730 mm. alá süllyedt; ekörül az izobarok kerülék alakban igen sűrűn húzódnak - az ábrában csak 5 mm.-ként vannak kihúzva - s a jelentékeny nyomási különbségeknek megfelelően a szelek is erősek, mint azt a szélirányt ábrázoló nyilak jelzik. A depresszió egész Európára kiterjeszti hatását, az idő általában borult (a borultságot a karikák feketesége jelzi) és Közép-Európában az időszakhoz képest enyhe (a városok mellé írt számok a hőfokot adják).

Forrás: Pallas Nagylexikon