Depretis

Agoston, olasz államférfiu, szül. Mezzanában (Stradella mellett) 1813 jan. 31., megh. Stradellában 1887 jul. 29. Jogot tanult, azután ügyvédi irodát nyitott Stradellában s a nemzet felszabadításán fáradozó pártnak buzgó tagja volt. 1849. Brescia kormányzója lett, azután beválasztották a szárd képviselőházba, hol a bal párttal szavazott. 1860. részt vett Garibaldi sziciliai expediciójában, ki őt a sziget helyettes diktátorává nevezte ki. Ezen állásában D. 1860 aug. 5. meghagyta az összes tisztviselőknek, hogy Viktor Emmánuel királynak hüséget esküdjenek és uj pénzt veretett a szárd király képével. E miatt Garibaldival meghasonlott és szept. 17. lemondott hivataláról. 1862 márc. 3. a Ratazzi-kabinetben átvette a közmunkaügyi tárcát; de 1863 febr. 9. visszalépett. 1866 jun. 28. tengerészeti miniszter lett, mely állásban Persano tengernagy ellen a lissai csatában tanusított gyáva magaviselete miatt pert indított. 1867 febr. 4-től april 4-ig a pénzügyi tárcát is kezelte, de azután a haladó ellenzéki párt élére állott és nem nyugodott, míg nem a Consorteria kebeléből (l. o.) alakított miniszteriumok lejárták magukat. 1876 márc. 18. végre miniszterelnök és pénzügyminiszter lett. Az uj miniszterium azonban nem birta pártját összetartani és a sok apró frakció kivánságát kielégíteni. A déli olaszországi képviselők elpártolása, valamint az államosított felső-olasz vasutak igazgatása ügyében kitört viszály miatt a miniszterium azonban csak decemberig tudta magát fentartani. Bukása után a hatalom megint D.-re szállott, ki a különböző balpárti frakciókból szemelte ki társait. Fél évvel később a képviselőház az uj adófelemelést elvetette, amiért D. megint leköszönt. 1879 novemberben D. Cairolival együtt alakitott uj kabinetet, melyben maga vállalta el a belügyi tárcát; ez állásban dolgozta ki a választás reformjáról szóló törvényjavaslatot, 1881. pedig maga állott a miniszterium élére. Ezen állásban megszavaztatta a reformot, kiépíttette a vasuti hálózatot, s a mellett lassan-lassan a konzervativ és opportunista párthoz közelgett. A kormánypárt ujjongva követte vezérét, de az ellenzék különösen azt a vádat emelte ellene, hogy a választásokra hivatalos pressziót gyakorol. 1885. a külügyi tárcát is elvállalta. 1887 elején a balsorstól kisért afrikai gyarmat-politika oly visszahatást okozott Olaszországban, hogy D. fenmaradása érdekében Crispit hivta meg miniszteriumába, kire a belügyi tárcát bizta (1887 márc.). Három hónappal később váratlanul elhunyt. V. ö. Santi, A. D. e il suo ministero (Milano 1886). 1893 szept. Stradellában emlékszobrát leplezték le. Beszédeit pedig Zucconi és Fortunato rendezik sajtó alá (Discorsi. Eddig 4 kötet). Özvegye, Amália, 1893 október havában Saracco szenatorral lépett ujabb házasságra.

Forrás: Pallas Nagylexikon