Derítés
(borászat), szabályszerüen kezelt egészséges borok
rendszerint maguktól is egészen megtisztulnak az ászokpincében. A D. csak akkor
válik szükségessé, ha a bor iskolázását és tisztulását siettetni akarjuk,
ezenkivül a palackba töltés előtt szinte deríteni szokták, hogy abból teljes
biztossággal minden zavarosságot okozó anyagot kiválasszanak; végül derítik a
maguktól derülni nem akaró vagy beteg borokat. A D. történhetik vagy egyszerü
szürés által, vagy bizonyos anyagoknak a borba keverése által. A szürésre
számos szürőgép van használatban: a hollandi, a Taylor-féle, Vollmár-féle stb.;
igen célszerüek azok, melyek a bort papirpépen szürik keresztül, minő a
Bábo-féle, legujabban a Pasteur-Chamberlin-féle porozus porcellánból készült
szürőgyertyákat ajánlják. A tulajdonképpeni D.-t a) fehérjeszerü anyagok:
tojásfehérje, vizahólyag, enyv, stb. b) csersavtartalmu anyagok: tannin,
szőllőmagfözet stb. c) közömbös anyagok: kaolin, derítő földek stb. segélyével
végzik. 1 hl. borra 1-1,5 gm. vizahólyag vagy 8-10 gm. enyv vagy 11/2-2
tojásfehérjéből készült oldat szükséges, melyet a borral alaposan
összekevernek, ezek a borban levő csersavval vegyülvén, pehelyszerü csapadékot
alkotnak, mely leülepedvén, a borban uszkáló parányi testeket magával viszi s
róla a tiszta bor 8-14 nap mulva lefejthető. A csersav használata nem
ajánlatos. A derítő földekből egy hekto borra 1/2-1
kg.-ot szoktak venni. Az Appert-féle derítőszer főleg porrá tört enyvből, a
Jullien-por egyenlő mennyiségü gelatinból és csersavból áll; a reclamszerüen
hirdetett borderítő szerektől legjobb óvakodni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|