Déry

(Mráz) 1. Mihály, kat. áldozópap, szül. Hévizen (Pesten) 1809 szept. 7., megh. Budapesten 1891 márc. 7. Különböző helyeken végezte iskoláit, 1827. teologusnak állt be és 1833. misés pappá szentelték. Több helyütt lelkészkedett, 1843-91. pedig a Sz. Rókus-kórház lelkésze volt. Az 1838. pesti árviz alkalmával többek életét mentette meg, 1846-48. egyházi könyvbiráló tisztet viselt; 1883. ötvenéves papi jubileumakor nagy ovációkban részesült; Budapest egy utcáját is róla nevezték el. Számos cikket, értekezést és két önálló munkát irt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. D. Istvánné, széppataki-Schenbach Rozália szinésznő, szül. Jászberényben 1793 karácsony éjszakáján, megh. Miskolcon 1872 szept. 29. Szülei Pestre adták német szóra a belvárosi plébánia kántorához, aki őt énekre is tanította. Itt ismerkedett meg a magyar szinészettel, mely akkor a «Hacker-szálában» nyomorgott. Legnagyobb vágya volt, hogy szinésznő lehessen s jelentkezett is a szinésztársulat igazgatójánál, Láng Ádámnál. Előbb kisebb szerepekben Széppataki Róza név alatt játszott; igazi debutje azonban 1810. volt Hamletben s csakhamar népszerüvé lett s attól kezdve ő volt a társaság lelke. 1813. férjhez ment Déry István szinészhez s 1815. társaságával Miskolcra került. Ekkor már oly hires volt, hogy a bécsi lapok is tüneményként emlegették. 1819. Miskolcról Kilényi társaságához szerződött Komáromba, és 1820. Szombathelyen, Pozsonyban, Sopronban, Kis-Mártonban s ősszel ujra Komáromban játszott, mindenütt diadallal. 1822-23. Székesfehérváron működött, majd Pestre jött «megmenteni a magyar becsületet». A sz.-fehérvári társulattól visszament Miskolcra, majd Nagyváradra s 1823. Kolozsvárra. Itt érte el művészetének tetőpontját. Neki lehet köszönni a magyar opera létrejöttét, mert a legfontosabb feladatot, a primadonnáét ő mindig fényesen oldotta meg. A kolozsvári társulattól 1827. ő is vándorutra kelt s miután ez Pesten megbukott, D. rövid időre Miskolcra ment, majd Kassára szerződött s itt töltötte el az 1835. terjedő időszakot. 1835. Szentpéteri meghivására a budai társasághoz szerződött mint első énekesnő s első szinésznő, minden szende és társalgási szerepre; itt nagy tetszés közt szerepelt, de 1836. ismét Kassán volt, nyáron pedig Kolozsvárott, honnan aug. 18. Budára ment. 1837. az aug. 22. megnyitott nemzeti szinházhoz szerződtette őt Fáy András havi 100 pengő forinttal s egy jutalomjátékkal. Szigligeti szerint D. komoly drámai szerepekben gyengébb volt és előadását a siránkozó szavalat egyhanguvá tette, de a vigjátéki és a naiv szerepekben kitünő és igen kedves volt, Mikor a nemzeti szinházhoz jött, müvészete már hanyatlóban volt; kis termete sem vált előnyére s el is hizott. Midőn Schodelnét 1838. a bécs-karinthiai kapu melletti szinháztól szerződtették az operához, D. a következő év elejével megvált a nemzeti szinháztól, s azután a vidéki szintársulatoknál vendégszerepelt. 1852. pedig végkép lelépett a szinpadról. Ettől kezdve férjével Diósgyőrben lakott, idejét gazdasszonykodással töltve. 1869-tól kezdve a Radnótfáy-alapból 100 forintnyi évdijban részesült. Férje halála után beköltözött Miskolcra nővéréhez Kilényinéhez s ott maradt haláláig. Hamvait a miskolci u. n. nagy-leány-sirkertben diszes emlék jelöli. Mint irónő is működött; fordított szinművei: A negyven esztendős férfi (vigj. 1 felv. Kotzebue után; Ó-rajzolat, vigj. 1 felv.; Kis cigányleány, nézőjáték 1 felv. Kotzebue után; Májusi nap, nézőjáték 5 felv.; Jelna, az orosz árva, vagy a szmolenszki nagy égés, dráma 3 szak. Scribe után kidolgozta Prix Adolf; A tizenhatéves királyné, vagy Krisztina szerelme és lemondása, dráma 2 szak., Hell Tivadar után; Éjfél, dráma 5 felv. franciából Lembert J. W. németből ford.; Aranyműves leányka, erkölcsi rajzolat az előidőből, 2 felv. Blum Károly után; Jóbarátok, nézőjáték 4 felv. Ziegler után; Paulina, nézőj. 5 felv. Weissenthurm Franul Janka után (ennek kézirata a nemzeti szinházban van). - Önálló munkája: Déryné Naplója, a Kisfaludy-Társaság megbizásából sajtó alá rendezte s jegyzetekkel ellátta Törs Kálmán (Budapest 1879-80., két köt.). - D. arcképe rézmetszetben a Honművész mellett (1835. 32. sz.) jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon