Desaix

vagy Dessaix (ejtsd: dőze) Lajos Károly Antal, francia tábornok, szül. St-Hilaire d"Ayatban (Auvergne) 1768 aug. 17., megh. a marengói csatában 1800 jun. 14. Mint régi nemesi család sarja, már 15 éves korában a katonai pályára lépett s 1791. Broglie Viktor hadsegéde lett. A nagy forradalom eszméit lelkesedéssel üdvözölte, de a rémuralomtól megundorodott; hazáját azonban még sem hagyta el. 1792. a rajnai hadsereghez küldték Elszászba, ahol hősiességével és ügyességével kitünt; elszántan védte a weissenburgi sáncokat s rohammal vette be az erős Lauterburgot (1793 dec.26). Michaud alatt 1794. mint hadosztálytábornok a rajnai hadsereg jobb szárnyát vezérelte, kitüntetéssel harcolt Kaiserslantern mellett s részt vett Mainz ostromában. Moreau visszavonulása alkalmával (1796) a kehli hidfőt védelmezte s csak hősi ellenállás után a szabad elvonulás föltétele alatt adta át azt az osztrákoknak (1797 jan. 9). Midőn Moreau felsőbb parancs folytán megint a Rajnavonal elfoglalásához fogott, D.-ra bizta azt a nehéz feladatot, hogy az ellenség szemeláttára, a jan. 19. és 20. közötti éjjel a Rajnán hidat verjen és azon átkeljen. D. feladatát fényesen megoldotta, de ez alkalommal megsebesült. A leobeni békeszerződés megkötése után Olaszországba küldték Bonapartéhoz, aki az egyiptomi előhad vezérletével bizta meg. Malta elfogalalása alkalmával D. a St-Julien erődöt vette be, 1798 jul. 10. Egyiptomban pedig Khebrissehnél, a gulák mellett vivott csatában, valamint Murad bej és a mamelukokkal folytatott küzdelmekben aratott ujabb dicsőséget. Azután Dél-Egyiptomot foglalta el maroknyi haddal és szelídségével meg igazságosságával megnyerte a lakosság bizalmát. Bonaparte távoztával Kléberrel együtt Egyiptomban maradt s Klébertől azt a megbizást kapta, hogy az El Arisban (1800 jan. 24.) kötött szerződést végrehajtsa. Midőn e szerződéssel Párisba indult, egy angol naszád utközben elfogta, mire azután Livornóban egy hónapig fogva tartotta. Megszabadulása után Bonapartéhoz sietett. ki a tartalék parancsnokává tette. E minőségében hervadhatatlan érdemet szerzett a marengói diadal kivivásában. 1800 jul. 14. már javában folyt a küzdelem és a francia csapatok Bonaparte minden erőmegfeszítése dacára már futásnak indultak, midőn a délutáni órákban D. megjelent a csatatéren és azonnal neki ment az üldöző osztrákoknak, kiknek kezéből a győzelmet ugyszólván kiragadta. E tettét azonban az ifju hős életével fizette meg. Holttestét bebalzsamozták s a Szent-Bernát hegyen levő kolostorban temették el. Bonaparte, ki saját mostoha leányát, Hortenziát szánta D.-nek feleségül, emléket emelt sírja fölött, a direktóriumhoz küldött harci jelentésében azonban D. nagy érdemeit elhallgatta. Párisban utóbb a Dauphin-téren, közadakozás utján emléket állítottak a hősnek, az állam pedig a Place des Victoires-on emelt neki szobrot. (Ez utóbbit 1815. ismét eltávolították.) A hadsereg is emelt neki emléket Kehillel átellenben a Rajna félszigeten. V. ö. Dessaix et Foliet, Le général D. (Páris).

Forrás: Pallas Nagylexikon