Deschanel

(ejtsd: desanel) 1. Emil Ágost István Márton, francia iró, szül. Párisban 1819 nov. 14. A bourgesi kollegiumban az ékesszólás tanára volt, később Párisban tanított, de Catholicisme et socialisme c. cikke (1850) miatt állását elvesztette. 1851. kiutasították az országból, mire Brüsszelbe ment s itt sokaktól hallgatott felolvasásokat tartott az irodalomról. 1859. visszatért Párisba, dolgozott a Revue de Quinzaine, a Journal des débats c. lapok számára; 1876. tagja lett a képviselőháznak, 1881. a College de France-ra az irodalom tanárának és élethossziglani szenátornak nevezték ki. Irásai: Les courtisanes de la Grece (1854); Le mal et le bien qu"on a dit des femmes (7. kiad., 1867); Histoire de la conversation (1858); La vie des comédiens (1860); Christophe Colomb et Vasco de Gama (1862); Physiologie des écrivains et des artistes ou essai de critique naturelle (1864); Études sur Aristophanes (1867); A batons rompus (1868); Le peuple et la bourgeoisie (1881); Le romantisme des classiques (1882). Lamartine (2 köt. 1893).

2. D. Pál, francia politikus és iró, született Brüsszelben 1856 febr. 13., az előbbinek fia. Elvégezte a jogot és aztán Jules Simon miniszter titkára lett és egyuttal képviselő. Különösen nemzetgazdasági és gyarmatkérdésekben szólalt fel. Művei: La question de Tonkin (1883); La politique français en Océanie (1884); Les intérets français d"ans L"Ocean Pacifique (1887); Orateurs et hommes d"État. (1888); Portraits de femmes (1889); Essais de philosophie politique (1889); 1893 aug. 20. megint megválasztották képviselőnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon