Deszmin
(ásv.), gyakori s elég nagy mennyiségben is termő zeolit, s
pedig mész-zeolit; anyaga viztartalmu mész aluminium-szilikát (CaAl2Si6O16
+6H2O), de mindig van benne egy kevés nátrium s kálium; az albitnak
hidrátjául fogható fel, melyben a nátriumnak legnagyobb mennyiségét calcium
helyettesíti. Kristályalakjainak habitusa rombos; némelyek ennek is veszik, de
legtöbben egyhajlásu rendszerbelinek magyarázzák ugy, hogy az egyes
kristályoknak látszók tulajdonképen egyhajlásu ikrek, melyeknek összenövéséből
keletkezett a rombos külső. Vannak, kik háromhajlásunak tartják. Egyes
kristályok egyáltalában nem ismeretesek, mindig ikrek s pedig leggyakrabban
többszörösek; a nagyobb kristályok csupa apró egyénekből nőttek össze, mi
mellett gyakori azon eset, hogy az apró egyének végük felé széthajlanak és
nyaláb- vagy kéveforma alakot ölt az egész. Ezért adta Breithaupt az ásványnak
a D. nevet (deszme gör., nyaláb). Kristályokon kivül gyakori egész és
félgömbökben sugarasan rostos belső szerkezettel, főképen mint kőzetrepedések
és ürök tölteléke meg bevonata. Igen jól hasad; K. 3,5-4; fjs. 2,1-2,2.
Legtöbbször fehér, ritkábban szintelen, szürkés, sárga, barna, v. vereses;
többé kevésbé áttetsző. Hazánkban termőhelyei: Selmec, Bogdány, Kis-Sebes,
Hercegány (Hunyad vm.). Tekerő, Almás, Rézbánya (vörös), Oravica. Nevezetesebb
külföldi termőhelyei: Farröer szigetek, Staffa sziget, Izland (Bernfjord),
Norvégia: Arendal s Kongsberg, Harcz: Andreasberg, Szilézia: Strigau, Gräben;
Sávjcz: Rienthal, Szt. Gotthárd; Kelet-India: Poonah stb. Tirolban a
Seiss-alpon találtat puflerit-nek is nevezik. Régebben a D.-t és a stilbit-et
egynek vették és leginkább stilbit néven irták el, de még ma is gyakran veszik
össze e két ásványt, különösen a francia és az angol mineralogusok s a desmint
a stilbit szinonimjának veszik, a mi persze zavarra ad alkalmat. A két ásvány
összetételre nézve igen rokon s némelyek dimorf speciesekként is fogják fel
őket.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|