Deukalión

a görög monda szerint Prométheus fia, a hellének ősatyja. Midőn a vaskor emberei erkölcsről és erényről teljesen megfeledkeztek és Zeusnak büntetései sem használtak semmit, a legfőbb olimpusi isten elhatározta, hogy az emberi nemet özönvizzel kiirtja a föld szinéről. Egyetlen egy emberpárnak kegyelmez meg, az istenfélő Deukaliónnak és nejének Pyrrhának, Epimétheus és Pandóra leányának. Ezeknek Prométheus azt javasolja, hogy építsenek maguknak egy ládaszerü alkotmányt. D. és neje eme primitiv hajójuk által 9 nap és 9 éjjel vitetnek a vizen, azután Fókiszban, a Parnasszus hegyén (más tradició szerint az Othrys-on, Tesszáliában) kötnek ki. Itt D. Zeus Phyxiosnak (a menekvést elősegítő Zeusnak) hálaáldozatot mutat be. Az isten ekkor megigéri neki, hogy egy kivánságát teljesíti, s D. emberekért könyörög. Azt az utasítást kapja erre, hogy ő meg neje anyjuk csontjait dobálgassák maguk mögé. A kettő ennélfogva köveket hajít maga mögé, s a D.-éiből férfiak, a Pyrrháéiből nők támadnak (mi nem egyéb, mint a laoV, nép, szó és a laaV, kő, szó önkényü egymás mellé állításának megokolása). A kőből támadt emberek a lelegek, Görögország ősi népe. D. azután Pyrrhával Hellént nemzi, kiktől a hellének származtak le, továbbá Amphiktyónt és Prótogeneiát. A D.-mitoszban kutatandó, hogy az özönvizről szóló és számos népnél előforduló mondát miért kapcsolják össze éppen a D. nevével. Minthogy magában e névben nem találunk etimont, melynek jelentménye valamiféle vonatkozásba volna hozható a névhez kötött mondával, magának e mondának pedig mindenesetre históriai magva van, valószinü, hogy D. is históriai alak, annál is inkább, mert egy görög monda szerint D. volt a görög kultura, igy városok, jóshelyek (p. a dódónainak) megalapítója. A vizözönről szóló monda okának már Aristotelés is Dódóna és az Achelóos folyó vidékének gyakori áradásait nézi, s ennélfogva talán állítható lesz, hogy a mi mitoszunk D. alatt Dódóna tájékáról elvándorolt és Közép-Görögország K.-i részében megtelepült görögök utratérésének indító okát hagyományozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon