Mátyás, a reformációnak legkiválóbb apostola, régi nemes
család ivadéka, valószinüleg Déván (Erdélyben Hunyadvm.) született 1500 körül,
megh. Debrecenben 1547. Gyermekkoráról és növekedéséről keveset tudunk.
Vinsheim és Grinaeus tanítványa volt Budán 1522. A krakkói egyetemen 1523.
iratta be magát tanulónak, hol körülbelül két évet töltött. Hazatérvén, igen
buzgó róm. kat. pap volt. 1527. káplán lett Boldogkőn Tomori Istvánnál. Majd
megragadta őt is a reformáció szelleme s hogy megismerje, 1529. az akkor már
világhirü wittenbergai egyetemre ment, hol Luther körül Németország akkori
legtudósabb férfiai működtek; itt legfeljebb másfél évig tartózkodott, még pedig
többek véleménye szerint mint Luther asztaltársa. 1531 tavaszán már Budán volt;
u. a. év őszén Kassán működött mint a város papja és az ő befolyásának sikerült
Drágfy Gáspárt és egész Ujhely városát s több helyiséget az ev. hitre téríteni;
Kassáról november elején fogságra hurcolták Pekri Lajos huszárai előbb likava
várába (Liptó), majd Pozsonyba s onnan Bécsbe. Innen két év mulva
kiszabadulván, Budára tért vissza, hol az evangélium buzgó hirdetése miatt
ismét fogságba jutott. Buda akkor Zápolya János király uralma alatt volt; Dévai
a tömlöcben is térített. Budáról a fogságból kiszabadulván, Sárvárra ment
(Vasm.) Nádasdy Tamás birtokára. Itt irta latin műveit. Innen az 1536. év vége
felé Vittemberga felé indult, utközben azonban a sok fáradság miatt megbetegedett
s egykori tanulótársánál, a nürnbergi papnál, Vitus Theodornál időzött néhány
hónapig; az 1537. év tavaszán Wittenbergában találjuk, honnan a helvétekhez is
tett kirándulást. Az év vége felé visszatérvén a hazába, Nádasy Tamás védelme
alá Sárvárra vonult, akinek Melanchthon F. ajánlotta Sylvester Jánossal együtt.
Itt 1538-41. működött s valószinü, hogy akkor járta be a dunai vidékeket,
hirdetvén az Isten igéjét mindenfelé, amerre csak járt, ugy, hogy kiérdemelte a
«Magyar Luther» disznevet. 1541. kibujdosott a hazából, mert akkor a
Ferdinánd-párti Nádasdy birtokkal is ki voltak téve a törökök pusztításainak.
Melanchthonhoz menekült, ki őt György brandenburgi határgrófnak. II. Lajos
királyunk volt nevelőjének is ajánlotta. Onnét Svájcba ment, hol Baselben
nyiltan a helvét irányhoz csatlakozott. 1543., vagyis György határgróf halála
után, hazájába visszatérvén, Kálvin értelmében tanított, amiért őt, sőt
barátját Melanchthont is bevádolták az eperjesi evangélikusok Luther előtt.
Luther nagy megütközéssel vette e hirt. (V. ö. Luther levelét az eperjesiekhez
1544.). Dévai 1544. debreceni ref. pappá és esperessé lőn, s ott azon
értelemben tanított, mint a helvéták. Itt szerezte hittani kézikönyvét és
énekét is. Művei: Disputatio de statu, in quo sunt beatorum animae post
hancvitam ante ultimi judicii diem (Buda 1531, Basileae 1530): De praecipuis
articulis christianae doctrinae (Budán 1531. Basilae 1530); Expositio examinis
quomodo a Fabro in carcere sit examinatus. Ajánlva Bebek Imre gyulafehérvári
prépostnak (Sárváron 1535); Apologia quarumdam propositionum summam doctrinae
christianae continentium, contra indoctas censuras indocti franciscani Georgii
Szegedinensis per M. Dévay; Ajánlva Bácsi Ferenc szepesi prépostnak. (1535)
Óda, magyar nyelven, melyben hitvallását zengi; Minden embert megilleti ezt
tudni, kezdettel és Fentemlített hittani kézikönyve, stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon