Develle

Gyula Pál, franc. államférfiu, szül. Bar le Ducban, 1845 ápr. 12. Jogot végzett és Párisban ügyvéd lett. 1870. résztvett a haza védelmezésében, a békekötés után al-préfet lett, 1876. pedig Aube département-nak préfetje. A Broglie-Fourtou miniszterium őt is letette, de nyomban reá megválasztották Louviersben képviselőnek. A kamarában a köztársasági párt demokrata Unio c. frakciójához csatlakozott, 1881. helyettes államtitkár lett a belügyi miniszteriumban, 1885. földmivelésügyi miniszter, 1886. a képviselőház alelnöke, 1890. pedig Freycinet alatt megint földmívelésügyi miniszter és helyét az 1892 március rekonstruált Freycinet-féle miniszteriumban is megtartotta. 1893 február 27. a Loubet-miniszteriumban külügyminiszter lett és a Dupuy-miniszteriumban is megtartotta ezt az állást. Az egyiptomi miniszterválság idején, 1893 jan. 3. az alkirálynak fogta pártját Anglia ellenében és az 1893 jul. fenyegető sziami konfliktusban erélyes hangon követelt elégtételt, amit meg is kapott. A kamra jul. 18. egyhangulag helyeselte a miniszter válaszát. Az 1893 augusztus 20. képviselőválasztásoknál megtartotta mandátumát. Az orosz tengerészeti tisztek tiszteletére rendezett ünnepélyek folyamában okt. 19. ő is beszédet mondott, okt. 3. pedig aláirta a Sziammal kötött végleges békét. Okt. 26. még Carnot elnököt Toulonba kisérte, az uj hadihajók felavatására. Bátyja, D. Lajos Károly, (szül. Bar le Duc-ban 1831 ápr. 6.) szintén politikus és 1885 óta tagja a szenátusnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon