Devolució-háboru
Igy hivják azt a háborut, melyet XIV. Lajos 1667-68-ig a
spanyolok birtokában levő Németalföld ellen intézett. E háborura Lajos
határtalan hatalomvágya szolgáltatta az okot. IV. Fülöp spanyol király (Lajos
ipja) halála után a francia király a spanyol Németalföldre emelt igényt, mint
nejének örökségére, dacára annak, hogy eljegyzése alkalmával ebbeli igényeiről
lemondott volt. Szószegése ürügyéül arra a Brabantban divatozó szokásjogra
hivatkozott (devolution-jog), mely szerint az első házasságból született
leánygyermekek elsőbbségi joggal birtak a második házasságból származott
fiukkal szemben. Lajos parancsára Turenne el is foglalta Flandria és Hennegau
egy részét, mig ő maga a védtelen Franche Comtét szállotta meg. E támadással
azonban a szomszéd független Németalföldet is aggodalomba ejtette, melynek
megrettent kormányzói: Witt János és Cornelius (A kiskoru Orániai Vilmos
nevében), Angliával és Svédországgal hamarjában hármas szövetséget kötöttek
(1668), melynek éle Lajos féktelen hódítás-vágya ellen irányult. E szövetség
elől a bosszus Lajos meghátrálni volt kénytelen és Aachen-ban a spanyolokkal
békét kötött, melynek értelmében a Franche Comtét ugyan visszaadta, de Lille
várát más tizenegy várossal megtartotta. V. ö. Meinecke, Devollutionskrieg
1887; Scheichel, Leopold I. während des D.-Kriegs (1888); Lefevres-Pontalis,
Jean de Witt (1884); Martin, XIII. Michelet XIV; Ranke, Franz. Gesch. IV.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|