Devotio

(lat.), a rómaiaknál az az ünnepélyes cselekedet, mellyel valaki a haza javára magát az alvilági isteneknek önkéntes halállal feláldozta, mint Curtius, Publius Decius és ennek haosnló nevü fia. A hadvezér ellenséges városokat és seregeket is devoválhatott az alvilágiaknak. Ilyen esetekben előbb az evokációnak (evocatio) kellett megtörténni, t. i. fel kellett szólítani az illető város védő isteneit, hogy hagyják el a várost. Ilyen evokáció és D. történt p. Gabil, Veji, Korinthus és Karthago városoknál. Caligula idejében egy ember a beteg császárért ajánlotta fel életét s aztán kénytelen volt a felgyógyult császár parancsára fogadalmát tényleg be is váltani. Egyházi nyelven a D. az isten és szentek odaadó tiszteletét, továbbá ájtatosságot, fogadalmat, valamint a feljebb valók iránti engedelmességet stb. jelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon