Dextrin

(Keményítő gummi). A szénhidrátok csoportjába tartozó és a keményítővel izomér-vegyületek gyüjtőneve, amelyek a keményítő és a cukor között mintegy az átmenetet képezik. A legegyszerübb képlet C₆H₁₀O₅. Ugy látszik, hogy az állatok vérében, továbbá a növények nedvében előfordul. A kenyérhéjban is lényeges mennyiségü D. van, a mitől a kenyérhéj fényes is. A sörben sok D. van, különösen a sötétszinü, sürü, édeskés izüben. A D. képződését keményítőből először Vauquelin észlelte (1811), közelebbről Perso és Payen vizsgálták meg. A keményítőből hevítéskor, továbbá diastase, organikus és ásványos savak behatására képződik. Ilyenkor a keményítő lassacskán különböző közbeeső termékeket adva (D.) cukorrá alakul. Először amylogen képződik, azután amylo-D. E vegyületek jódtól még megkékülnek. A későbben keletkező termékek az erythro-D. (a D.) jódoldattal vörösbarna szinüvé válik, mig az achroo-D. (b D.) és malto-D. (g D.) jód oldattól változatlanok. Az árubeli D. e vegyületek elegyének tekintendő. Az árubeli D. előállítása többféle módon történi; igy a keményítőt körülbelül 200°-ra felhevítik olyan alkalmas készülékekben, amelyek kavaró szerkezettel vannak ellátva. Az igy kapott D. más bomlás-termékektől, sárgásbarna szinü és pörkölt keményítőnek v. leiocome-nak nevezik. A hig savak és a meleg behatására a keményítő könnyen D.-é alakul. Használnak kénsavat, sósavat, salétromsavat v. sóskasavat is, a mely savak hig oldatával a keményítőt körülbelül 100°-on néhány órán át hevítik. A D. képződés befejezte után, azaz míg az oldat jódtól többé nem kékül meg, az oldatból a savat kell eltávolítani. A sósav és salétromsav már a D.-oldat beszárításakor elillannak, mig akénsavat és a sóskasavat az oldat bepárologtatása előtt krétaporral szokták eltávolítani, amikor oldhatatlan gipsz, illetőleg kalciumoxálát képződik, mely csapadék alakjában leválik. A diastase behatására is könnyen átalakul a keményítő D-é. Az említett módokon előállított D. mindig cukortartalmu. Megtisztítható ugy, hogy előbb borszesszel több izben forrón kivonják, azután tömény vizes oldatot készítenek belőle és ez oldatból a D.-t borszesszel kicsapják. A kiválott D.-t alacsony hőmérsékleten kell megszárítani, mert nedvesen 70°-on tul cukorrá vizben alakul. A pörköléssel készült D. sárgabarna szinü por, mig a savakkal kapott készítmény majdnem szintelen, a gummihoz hasonló darabocskákban v. fehér por alakjában fordul elő a kereskedésben. Egyenlő s. r. vizben feloldódik, az oldat nyálkás, nagyon ragadós és a poláros fény sikját jobbra fordítja. Borszesz- és éterben oldhatatlan. F. s. rendesen 1,25-1,50; az egész tiszta D-é állítólag csak l,04. Hevítve 225°-on megolvad, utóbb bomlástermékei keletkeznek, amelyek a cukor száraz ledesztillálásakor képződő bomlástermékekhez hasonlók. A tiszta D. jódoldattól nem szineződik, az árubeli készímény oldata sárgás v. vöröses szinüvé válik. A Fehling-oldatot csak melegen redukálja. Az ecetsavval megsavanyított rézacetát-oldatot még melegen sem redukálja; ebben különbözik a szőlőcukortól. Ólomacetát-oldattal nem ad csapadékot; ammoniát is elegyítve a folyadékhoz, csapadék képződik. Oldatából a mészviz és a baritviz csapadékot választ le. Hig savakkal való forraláskor, továbbá diastase behatására glykosevá alakul. Ugy látszik az átalakulás nem teljes, mint Wartha kisérleteiből tudjuk, a diastase hatására legfölebb 42 % cukor képződik; ha azonban a cukor mennyisége erjedés folytán megcsökken, ujból cukor keletkezik. A D.-t ipari célokra gyakran használják; igy különösen a drága arab gummi szurrogátuma. A szövetek appreturájához a papiros enyvezéséhez, szövetek keményítéséhez alkalmazzák. Oldata jó ragasztószer. Az orvosi gyakorlatban kötésekhez, a gyógyszertárakban a száraz extraktumok készítéséhez használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon