Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dézsi... ----

Magyar Magyar Német Német
Dézsi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dézsi

(Desi) 1. András, 1549-50. Debrecenben iskola-mester volt és a XVI. század bibliai költészetének egyik kiváló művelője. Hét darabunk van tőle: Világ kezdetitül lött dolgokról, Izsák áldozatjáról, Makhabeusról, Az levitáról historia, Moyses és Josue hadáról az Amalek ellen, Az ifju Tobiásnak házasságáról való historia. Ez énekekhez a zenét is ő szerzé; a Hoffgreff-féle gyüjteményben, melyet 1859 Mátray Gábor, a magyar tud. akadémia megbizásából megfejtett és kiadott, van tőle: Az Levitáról historia cimü ének, melynek dallama különösen magyaros jellege által tünik ki, pregnans ritmikája miatt nagyon érdekes. Ránk maradt műveit legujabban Szilády Áron adta ki 1886. Budapesten a Régi Magyar Költők Tára V. kötetében jegyzetekkel kisérve. D. neve a versfejekből olvasható ki. Irányára nőzve ő is megegyezik a többi korabeli bibliai epikusokkal: a bibliai tört. erkölcsi tanulságok kedvéért dolgozza fel; összehasonlításokat tesz a zsidó és magyar nép sorsa és állapota közt, s a vallásos és erkölcsi gondolatok nemessége s emelkedettsége mellett a hazaszeretet melege hatja át verseit.

2. D. István, ev. ref. lelkész, életpályájáról csak annyi tudható, hogy 1614. és 1615. Kolozsvártt, 1619. Gyulafehérvártt, 1622. Déván volt lelkész, 1629. pedig Bethlen István kivánságára Szászvárosról Küküllővárra ment ugyanazon minőségben. Mint Bethlen Gábornak és Bethlen Istvánnak kiválóan kedvelt embere, nagy tekintélyben állott. - Művei: Az igaz szent vallásnak az természeti okossággal, az mely philosophiának is neveztetik, való szép harmoniája. Gyulafehérvár, 1619. Halotti beszéd Bethlen Gáborné, Károlyi Zsuzsánna felett. (Az Exequiarum acremonialium ... libelli duo c. gyüjteményben.) Ugyanott 1624.

3. D. Lázár György, erdélyi ev. ref. püspök, szül. Dézsen, megh. Nagy-Enyeden 1773 okt. 25. Tanult szülővárosában és Nagy-Enyeden, majd Odera-Frankfurtban, ahol 1736 szept. 17-től volt az egyetem hallgatója s még 1738 nyarán is ott időzött. Hazatérése után Aranyosrákoson lett pap, 1740. pedig Enyeden. 1758. esperessé, 1765-ben egyházkerületi jegyzővé választották. Utóbbi hivatalát 1767 jun. a püspökivel cserélte föl. Munkái: De libro vitae. Francofurti ad Rhenum, 1738. Halotti beszéd Biró Anna asszony felett. Kolozsvár, 1753.; Halotti beszéd Ketzeli Borbála asszony felett. U. o. 1759; A kegyes beszélgetésről iratott oktatás. (Osterwald művének fordítása). Szeben, 1761; Halotti beszéd Hermányi Dienes József felett (Hór hegye stb.) Kolozsvár 1763.

4. D. Márton, ref. tanár, szül. Dézsen 1639., megh. Nagy-Enyeden 1681 jul. 24. Tanult szülővárosában és Sárospatakon, hol 1665 márc. 19-én szenior lett s az volt szeptemberig, amikor külföldre indult. Nov. 19-én iratkozott be a leidai egyetemre, hol négy évig időzött, mint Coccejusnak különösen kedvelt tanítványa. Hazatérvén, Kézdivásárhelytt lett pap, innen azonban csakhamar Nagy-Enyedre távozott teol. tanárnak. Ez állását 1671 nov. 28. foglalta el, s kevés idő alatt kedveltje lett az ifjuságnak. Buzgón és sikeresen terjesztette a Coccejus elveit, melyek miatt alig pár év mulva több elvtársával együtt már 1673. a Radnóton összeült zsinat elé idézték. A zsinat mindnyájokat eltiltotta tanaik hirdetésétől, de D. azután sem szünt meg a coccejanizmus szabadabb szellemében adni elő a teologiai tanulmányokat. 1684-1685. heves vitát folytatott e felett Pósaházi Jánossal. Irodalmi munkálkodása a következő, többnyire kéziratban maradt műveket eredményezte: De visu. Leida, 1666; Apológia (a radnóti zsinat elébe terjeszté, kézirata elveszett) 1673. Replica (latinul, ennek a kézirata is elveszett, nyomtatásban pedig nem jelent meg) 1684. Summája az Pósaházi uram Syllabusára való replikának (magyar nyelvü kivonata az előbbinek, kézirata megvan a nagy-enyedi kollegium könyvtárában) 1684. Állítólag ő a szerzője az Osdolai Kun István által Kolozsvártt, 1677. közrebocsátott s azután többször is megjelent Hétnapi utitárs c. imádságos könyvnek is. Üdvözlő verset irt az 1684. fejedelemmé választott ifj. Apafi Mihályhoz. Az ő elnöklete alatt értekezett 1681. Enyedi István, De lapsu, peccato ... V. ö. Zoványi Jenő: A coccejanizmus története. Budapest, 1890.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is