Dézsi komplanáció

Igy nevezik az 1638. évi erdélyi országgyülésen megállapított amaz egyezkedést, mely az unitáriusoknak egymás közti viszálkodása és a szombatosoktól való megkülönböztetésüknek szüksége folytán jött létre, mint sok részben szabályozója az unitarizmus államjogi helyzetének. Midőn ugyanis 1636. az unit. főkonszisztorium 1632. évi határozata értelmében a lengyel és szász papok mellőzésével a magyar Beke Dánielt választották püspökké, az ezáltal megsértődött nemzetiségiek, melyeknek élén Ravius (Szőrös) Mátyás, a kolozsvári szász unitáriusok lelkésze állott, azzal vádolták Bekét a fejedelemnél, hogy nem követi az unitáriusok elfogadott hitvallását. Rákócy György aztán, tekintettel arra is, hogy a mindinkább elharapodzó szombatosság voltaképen az unitáriusok felekezetéből indult ki, elrendelte, hogy az unitáriusok az országgyülés elé terjesszék hitvallásukat. Ezt a Dézsen 1638 juliusban tartott országgyülés vette tárgyalás alá s miután meggyőződött arról, hogy a Beke által beterjesztett hitvallás megegyezik azzal, mely János Zsigmond idejében lett megállapítva, békeséget hozott létre a viszálkodó unitáriusok között, kik egyhangulag ugy nyilatkoztak a legfontosabb kérdésre, a Jézus imádására vonatkozólag, hogy Jézus Istennek egyszülött fia s a szentirás értelmében Istennek nevezendő, minélfogva tisztelendő és imádandó is. A D. aztán a jövőre való tekintettel némely intézkedések megtételére utasította az unitáriusokat és sok tekintetben megszorította addigi szabad mozgásukat. Mindazáltal előnyös volt rájuk nézve abban a tekintetben, hogy teljesen elkülönítették magokat az üldözött szombatosoktól.

Forrás: Pallas Nagylexikon