Diabasz

kristályos, szemcsés, összetett vulkáni kőzet; lényeges elegyrészét a kalciumföldpát (oligoklas) és angit képezik; ezeken kivül tartalmaz több nem lényeges elegyrészt: olivin, biotit, apatit, amfibol, magnetit, titánvas és pirit, továbbá az egyes alkotórészek elváltozási - másodlagos - termékeit: klorit, kalcit, uralit, leukoxén és quarcot. - Az elegyrészek zöldes alapanyagba vannak befektetve, melyek kiképződési és elhelyezkedési viszonyai a kőzet külsejére lényegesen hatnak. - Ugyanis gyakran a földpát alaki tekintetben jobban kiválik, amely féleséget Porfiros D.-nak nevezzük; példát szolgáltat erre a Poprád m. virágvölgyi h. DDNy-i lejtőjén telérben található kőzet. Az elegyrészek alakbeli nagysága szerint megkülönböztethetünk nagyszemü D.-t, melyek geologiailag régibb időkben (Szilur és Devon) tódultak fel (Tirol, Monzoni h.); továbbá aprószemü D.-t (afanitos D.), melyekben az elegyrészeket szabad szemmel nem láthatjuk (tömött egyöntetü); ezek korra nézve a legfiatalabbak (Carbon, Diasz, Triasz), (Szarvaskő, Egertől É-ra). Az egyes változásokra befolyása van a felsorolt elegyrészek mennyiségének is, igy ismeretes: olivin D., melyben olivin (elszerpentinesedve) nagy mennyiségben van meg (Drezda m. Planer-telek a szienitben mint telér). Ide sorolható: a paleopikrit (Nassau). Quarc D., melyben sok a quarc mint másodlagos képződmény. - Mészafanit, melyben kalcit nagy mennyiségben fordul elő. A D. felületén gyakran találni gömbös kiválásokat, mely féleséget variolitos- vagy gyöngy D.-nak, továbbá némelyekben likacsok, ürök vannak kalcittal bélelve, ezeket mandolaköves D.-nak nevezzük. A mandolaköves kiképződés a D.-nál nagyon gyakori, ugy hogy régente ugyszolván minden mandolaköves kiképződésü kőzetet D.-nk tartottak. Ide tartoznak még a labradorit porfir, Angit porfir (Svédország, Porfido verde antico). Ophit (Pyreneak) és végre a trapp név alatt ismert (Anglia) kőzet. A D. az amfibol elegyrésze utján mintegy átmenetet képez a diorit kőzetekhez, melyek a bázos földpát stb. által térnek el. - A D. kémiai összetétele: 55,70 SiO₂, 18,01. Al₂O₃; 8,20 Fl₂O₃, 0,91, MgO, 9,23 CaO, 3,52 Na₂O, 1,42 K₂O és 3,21 H₂O. K. 5,5-6; Fjs. 2,9. - A D. meglehetősen elterjedt kőzet, nagyrészt mint eruptiv telér fordul elő a szilur, de főleg a devon szisztémában, melyben a tufás képződménye (Schalstein) azon kor szediment képződményeivel szoros kapcsolatban áll. A felsorolt helyeken kivül: Bosznia, Nassau, Harz, Thüringia, Fichtel h., Csehország, Skandinávia, Finnorsz. és Amerikában ismeretes. Ipari tekintetben utak kövezésére és szobrászati célokra (Lab. porfir) használják. Mállási terméke barna, agyagos termékeny talaj. L. még Devonszisztéma.

Forrás: Pallas Nagylexikon