Diadaliv

(Acus v. Fornix triumphalis), szabadon álló, kapu-alaku épület, melyet eleinte Rómában a diadalmas császárok és hadvezérek tiszteletére állítottak s amelyeknek vagy csak egy átjárójuk volt, vagy egy fő- és két mellékjárójuk és félköralakban végződtek. Még most is meglevő D.-ek Rómában - a Drusus-féle romjain kivül - a Titusé, Septimius Severusé s Constantinusé.

Más, hasonló célu épületek a Gallienus tiszteletive, v. a Janus és a Dolabella átmenő ivei. Rómán kivül fennállnak még: az Augustus D.-e Riminiben, Susaban, Aostában és Fanoban; a Trajané Anconában és Beneventben; a Hadriáné Athénben s a Mariusé Orangeban (Franciaországban). Ezenkivül vannak még D.-ek Pólában, Veronában, St. Remyben és a spanyol Caparaban. Ujabbkori D.-ek vannak: Párisban (Arc de triomphe de l"Étoile és du Carrussel), Milánóban (Arcodella Pace), Innsbruckban, Münchenben, Szt.-Pétervárott, Moszkvában stb. - D. a keresztény építészetben az a nagy félkörives, gyakran oszlopokon nyugvó ivezet, mely az ó-keresztény bazilikában és a román építészet templomaiban a szentélyt a templom hajójától elválasztotta. Nevét onnan kapta, mert a D.-et rendesen a diadalmaskodó Megváltó alakja ékesítette. Az ivzáró pontokból sokszor egy nagy fa- vagy vaskereszt - a diadalkereszt - csüngött alá.

Forrás: Pallas Nagylexikon