Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Diadéma... ----

Magyar Magyar Német Német
Diadéma... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Diadéma

(gör.) A fejet övező és a hajat lekötő szalag. Előfordul az egyiptomi, asszir és persa istenségek szobrán. Ugyanott fejdiszül hordozták a fejedelmek és a főpapok. Egyiptomban az Ureusz kigyó diszíté. Persiában nem a fejet, hanem a süveget övezte. Az indiai Dionysos D.-jának lecsüngő végei voltak. Az uralkodói jelvényül szolgáló D. arany lemezből volt. Görögországban a köztársaságok számüzték, csupán a nők ékszeréül szolgált. Az olimpiai győzőt D. diszíté. Ez a D. tulajdonképen fejszalag volt. Nagy Sándor korától kezdve a keleti népek példájára szintén uralkodói jelvényül szolgált.

Ez a D. is fehér gyapjukelméből való volt, széleit himzés diszíté és rojtban végződött. Rómában valaki Caesarnak szobrára fehér szalaggal összekötött borostyánkoszorut tett. A néptribunok azonnal eltávolították a koszoruról a fehér szalagot, s azt, ki rátette a szoborra azonnal elfogták. Rómában a császárok hosszu ideig nem viselték a néptől gyülölt fehér szalagot. A drágakövekkel diszített D., melyet Heliogabalus császár palotájában viselt, ami a párthusok fölötti győzelmeire vonatkozik, tényleg azonban sohasem hordott D.-t. Állítólag Aurelianus tette volna a D.-t a császári viselet egyik alkotó részévé. Valószinübb azonban, hogy a keleti császárság idejében Diocletianus császártól kezdve vált szokássá. Ez a D. elül nagy drágakővel és köröskörül gyöngyökkel volt diszítve. Nagy Konstantin császár már aranyból készítette a D.-t, melyen drágakövek és borostyánlevelek váltakoztak. Ebből fejlődött a bizanci császárok arany koronája, a milyen Justinianus császár fejét diszíti a ravennai S. Vitale templom mozaik képén. Ilyen D. alaku korona az is, melyet VII. Dukas Mihály bizánci császár 1072 táján I. Gejza királynak küldött ajándékul. Mint ez ajándék is mutatja, a középkorban a D. ismét visszanyerte eredeti jelentőségét és nem volt puszta ékszer. A renaissancekori fényüzés ismét mint fejdíszt honosította meg a D.-t. A XVII. és a XVIII. században a D. helyét mint fejdísz a boglár foglalta el. Az I. Napoleon korabeli klasszikuskodó izlés ismét felelevenítette a D. divatját; a nők a francia császár udvarán e nélkül nem jelenhettek meg. Ujabb időben a D.-t gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott fésük, virágok, csillagok, stb. helyettesítik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is