Diafízis

(gör.), a hengeridomu csontoknak középső legnagyobb része v. teste, azaz a két végdarab, epifízisek, közé közbenőtt része. Nagyobbára tömött csontanyagból áll s belsejében csontvelő van, l. Csontok. A növénytanban a. m. tulnövés.

Forrás: Pallas Nagylexikon