Dia­kép

átszó kép, átvilágítható kép:

1. fényképészeti úton előállított, ált. vetítés útján jól láthatóvá tehető kép. A film nyersanyagától függően készülhet színes v. fekete-fehér kivitelben. Ez utóbbinak a jelentősége ma egyre csökkenőben van, bár bizonyos művészi hatások elérése éppen a fekete-fehér képek segítségével lehetséges. A csoportos megtekintésre, a kivetítéshez a diavetítő valamilyen fajtájára és vetítőfelület re, v. az egyéni szemléléshez a rendszerint kis nagyítást lehetővé tevő lencsével és átvilágító izzóval rendelkező elemes v. hálózatról működő dianézőre van szükség. Az előállított képméret és a kép hűsége (a képfelbontás és a színek visszaadása) szempontjából a dia­képek (a filmnyersanyagnak köszönhetően) az elmúlt évtizedekben nagyot fejlődtek. A dia­képeket ma leggyakrabban az ún. Leica méretben (24×36 mm) állítják elő. Készíthetünk képeket amatőrként is, 35 mm széles ún. "fordítós" dianyersanyagon. Az ilyen módon készített képek a laboratóriumi előhívás után vetítésre alkalmasak. A vetítésre kész állapotú dia­képeket v. a diafilmen (tekercsben) hagyják (filmenként ált. 24 v. 36 kép), s ez a képek kötött vetítési sorrendjét jelenti, vagy képenként szétválasztják, és egyesével bekeretezik 50×50 mm-es keretbe. Ez utóbbi esetekben a vetítés tematikája szabadabb, a dia­képek bemutatása kötetlen sorrendű.

2. (ped.-i) a dia­kép a taneszközök, szűkebben az audiovizuális eszközök és anyagok egyik fontos fajtája, amely az állóképek csoportjába tartozik. Oktatási célú alkalmazása viszonylag széles körű, amit viszonylagos olcsósága és sokféle funkciót betöltő szerepe indokol. A dia­képet ált. az ábrázolt tárgyak, jelenségek hosszabb ideig tartó megfigyelésére és elemzések céljából szinte minden tantárgy okt.-ban alkalmazhatják, így a dia­kép a leíró, definiáló és analitikus tevékenységeket segítő taneszközök körét bővíti. A dia­képnek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg: a realisztikus képet és a sematikus képet. A realisztikus dia­kép a vizuálisan érzékelhető tárgyakat, jelenségeket, történéseket ábrázolja közvetlen fényképezés vagy bizonyos speciális technikák (pl. víz alatti, légi felvétel) alkalmazása útján. Az élővilág egyedeiről (pl. állatok, növények, emberek), a földrajzi jelenségekről (pl. hegyek, folyók, tájak, egyéb földrajzi képződmények), a művészettört.-i érdekességekről (pl. épületek, festmények, szobrok, tárgyak), a műszaki-technikai berendezésekről, embereket ábrázoló szituációkról, jelenetekről stb. mind-mind készülnek olyan képek, amelyek a megfigyelést, a leírást jól elősegítve hasznos segédeszközei az oktatásnak. A realisztikus, színes dia­képek a formai, fizikai tulajdonságok bemutatására alkalmasak. Néha azonban a túl bonyolult valódi jelenség képe helyett részleteket kell megmutatni, mégpedig célirányosan egyszerűsített ábrázolási móddal. A sematikus dia­képek a valóság dimenzióinak szűkítésével, grafikus ábrázolásával, majd ennek lefényképezésével készülnek. E fajtán belül is különbség van a vizuálisan érzékelhető dolgok ábrázolása, ill. az absztrakt, elképzelt jelenségek, elvek ábrázolása között. A hagyományos grafikai ábrázolások mellett ma már sokféle különböző technikájú ábra állítható könnyen elő a számítógép segítségével is. A dia­képeket hanganyaggal együtt tervezve és szerkesztve kapjuk, a hangosított diasorozatot. A dia­kép egyik különleges formája a sztereó diakép (sztereoeljárás). A több dia­kép együttes vetítésével nagy hatású diaporáma műsorokat lehet előállítani.

Tompa Klára

Szerkesztette: Lapoda Multimédia