Diáknyelv

A diákok beszédmódja, csoportnyelve, amely a köznyelvtől elsősorban szókészletében különbözik. Jellemzője az isk.-i élet fogalmainak és eseményeinek sajátos elnevezése (pl. suli, diri, doga, bemagol, karó, puskázik stb.). Gyakori a tréfás rövidítés, a személynevek becéző formája vagy gúnynevek használata. A diáknyelvvel szorosan összefonódik egyes ifjúsági szubkultúrák sajátos argó nyelve

Imre Anna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia