Diakoniszták

(gör.), a régibb egyházban hivatalosan kirendelt szegény- és betegápolónők. Később a női katechumenok (hitujoncok) tanításával, a keresztelendő női csecsemők levetkőztetésével s felöltöztetésével, a betegek és foglyok látogatásával a templomban a nők feletti felügyelettel s hasonló egyéb teendőkkel bizattak meg. Konstantinápolyban Chrysostomos alatt 40 D. működött, köztük a legelőkelőbb családok egyikéhez tartozó Olympias nevü fiatal özvegy. A 600. év krül Cyriacus patriarka templomot épített, melyet nővérének tiszteletére, ki D. volt, D. templomnak nevezett, s mely török mecsetként ma is fenáll. A Keleti egyházban D. a XII. századig léteztek, mig a nyugati egyház már a VIII. sz.-ban megtiltotta nőknek templomi szolgálatra alkalmazását. A protestáns egyházban D. a régi bibliai értelemben vett betegápolónők. Létezésük a protestantizmus keletkezésével egykoru. Az ujabb korban az első a kor igényei szerint szervezett D. házat Fliedner Tivadar emelte 1836. a Rajna melletti Kaiserswerthben. A D., kiket nővéreknek neveznek, bizonyos meghatározott próbaidő után egyházi megáldásban részesülnek. Fogadalmat nem tesznek. Családjaikkal szabadon érintkezhetnek, magán vagyonukat szabadon kezelhetik. Az anyaházzal mindig szoros összeköttetésben maradnak. Az anyaház rendelkezik velök, s gondoskodik betegség s aggkor esetében ellátásukról. Akármikor férjhez mehetnek. A betegápoláson kivül működésük gyermeknevelésre, tanítónők képzésére, elesett nőszemélyek erkölcsi megmentésére is kiterjed. Feladatuk általában, segélyt nyujtani az emberi nyomorban mindenütt, ahol női kezek segélyt nyujthatnak. A kórházak s a betegápolás körüli reformok a D. érdeme, kiknek száma már a 6000-et meghaladja.

Forrás: Pallas Nagylexikon