Diakonus
(gör.), aki szolgálatokat, különösen egyházi szolgálatokat
teljesít. Az egyházban eredetileg a papság alárendelt osztálya, kikre leginkább
istentisztelet alkalmával a rendnek fentartása, az urvacsora kiszolgáltatása
körüli segédkezés, a szegények és betegekről való gondoskodás tartozott. Számuk
kezdetben a legnagyobb hitközségben is hétre szorítkozott. Később tágasabb
hatáskört nyertek. A felsőbb egyházi rendekhez tartoznak, s a püspöki és
presbiteri rend után a harmadik felsőbb egyházi rendet képezik. A felsőbb
egyházi rendek negyedike s legalacsonyabbika az aldiakoni rend, mellyel a
nyugati egyházban már az V. sz.-tól fogva a nőtlenség kötelezettsége jár, s
melyet a XII. sz. óta a felsőbb rendekhez számítanak. Németországban D. a luth.
segédlelkész neve. L. még Alszerpap és Dékán.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|