Dialektika

(gör.), a szó eredeti értelmében a beszélgetés mestersége; filozofiai értelmet kapott a szó Sokrates föllépésével, kinél a beszélgetés a tudományos eljárás egyik módja, amelynek segítségével a beszélők fogalmaikat vizsgálják, helyreigazítják s megegyeztetik: ebből azután a D. általában a fogalmakkal való módszeres bánásmód, tehát körülbelül annyi, mint a logika. Minthogy azonban Sokrates után a logikai formákkal, melyeknek tudatos használata a gondolkodók előtt uj volt, vissza is éltek s sokat mesterkedtek, a D. a csalás művészete gyanánt tünt fel. Platon s Aristoteles különböző értelmet adnak e szónak. Platonnál a D. a legfelsőbb spekulativ gondolkodás módja, Aristotelesnél különbözik a logikai gondolkodástól; nem oly szigoru mint emez; a tudományos vizsgálat művészete, amint a (Sokrates-féle) vitatkozásban gyakorolják, amidőn ugyanis feltett állításokból következtetéseket vonunk le, hogy a feltevések érvényességét megitélhessük, még pedig valószinü tételek alapján. Körülbelül ily értelemben használják e szót a középkorban is. Kant a régiek nyelvhasználatát vélvén helyreállítani, a D.-t majdnem egyértelmünek veszi a szofisztikával; a látszat logikájának nevezik, «szofisztikai mesterségnek, mellyel tudatlanságunknak, sőt szándékos ámításunknak az igazság látszatát adjuk.» Transcendentális D.-nak nevezi rendszere ama részét, melyben a D.-t leleplezi s azokat a kérdéseket fölfedi, melyekbe, ha az emberi ismeret határait átlépjük, akaratunk s tudtunk nélkül kerülünk. Hegel vállalkozott rá, hogy a D. fogalmát rehabilitálja. Néha a D., vagy a D.-i módszer külön filozofiai módszer, mely minden más tudományos módszertől különbözik, és amely a filozofiában az egyedül üdvözítő. E módszer jellemző vonása, hogy minden fogalom ellentéteket foglal magában, minden fogalom fejlődésen megy keresztül; e fejlődés közben amaz ellentétekre bomlik, de csak azért hogy azután uj, magasabb egységbe összefoglalódjék. A köznyelvben azóta is ingadozó a szó értelme, mégis inkább azt az eljárást jelenti, mely nem a logika szük és biztos utján marad, hanem a fogalom forgatásával és belső fejlesztésével akarja az igazságot valahogyan megközelíteni.

Forrás: Pallas Nagylexikon