Diamagnetizmus

Az olyan testeket, melyekben valamely H mágnesező erőtől létesített B i ndukció - kisebb H-nál, diamagnetikus testeknek nevezik, ellentétben a ferromagnetikus vagy paramagnetikus testekkel (vas, nikel, kobalt), melyekben a H mágnesező erőtől létesített B indukció nagyobb H-nál. A D. testek mágneses vezetőképessége (permeabilitása), vagyis m=B/H viszony kisebb egynél, a paramagnetikus testeké nagyobb egynél. E kettő között szerepel a levegő, melynek mágneses vezetőképessége m = 1 teendő, amennyiben általános megállapodás szerint a levegő valamely pontjában uralkodó mágnesező erőnek mértékét a levegő e pontjában létesített indukció képezi. A diamagnetikus testeknek mágneses vezetőképessége tehát kisebb, a paramagnetikus testeké nagyobb a levegő mágneses vezetőképességénél. A testeknek diamagnetikus és paramagnetikus testekre való osztályozása tehát mesterséges, alapját nem qualitativ, hanem relativ különbség képezi.

Szabadon mozgó testek mágneses erők behatása alatt oly módon változtatják helyzetöket, hogy a megalakuló mágneses körben az indukció-vonalak száma a lehető maximumot elérje. Ebből az következik, hogy p. a valamely patkóalaku mágnes sarkai között levő térben elhelyezett diamagnetikus test, p. biszmút darab e térből kitaszíttatik, a paramagnetikus test, p. vasdarab a tér külső részeiből befelé huzatik. Ugyancsak az előbb említett elv alapján érthető meg, hogy a diamagnetikus anyagból készült hosszukás hengerek, hasábok hosszu tengelyökkel az erővonalakra merőleges helyzetbe iparkodnak, mig a paramagnetikus testek az erővonalakkal párhuzamos helyzetbe törekednek. A testeknek ez eltérő magaviseletét először Faraday észlelte s a D. és paramagnetismus cim alá foglalta az előzőleg leirt tüneményeket. A D. és paramagnetismus előző értelmezésére tanulságos kisérletek végezhetők külömböző sürüségü vasklorid oldatokkal. Valamely üvegcsőbe zárt vasklorid oldat, ha levegő, vagy kisebb sürüségü vasklorid oldat környezi, mint paramagnetikus test viselkedik, ellenben nagyobb sürüségü oldattól környezve, diamagnetikus te stként szerepel. L. még Mágneses vezetőképesség, mágneses kör.

Forrás: Pallas Nagylexikon