Diana
a görögök Artemise (l. o.) a rómaiak hitvallásában. De a név
maga, mint már Cicero észrevette, a latin dies (nap) szóval függ össze, s igy
arra vall, hogy eredetileg itáliai istenség volt, a nappali világosság
istennője, kit, mivel az erdei vegetáció és állatvilág istensége is volt, korán
a római irodalomban a görögök hasonló - de nem azonos - lényegü Artemisével
identifikálták. Ez itáliai eredete mellett nemcsak a D. név etimonja szól,
hanem az a körülmény is, hogy a régi római traidició oly istenségekkel hozza
szoros összeköttetésbe, melyeknek a görögök hite világában hasztalanul keresnők
equiválensüket. Együtt említik ugyanis az ariciai D.-t, kinek tiszteletére
egész Itáliából összegyültek évenkint a latin törzsek, Virbiusszal, kiről egy
régi magyarázó azt mondja, hogy vannak, kik őt a Napistennel egynek veszik, és
említik Egeriával (l. o.), azaz két speciálisan itáliai istenséggel. Azt
mesélik u. i. Virbiusról, hogy D.-nak ariciai ligetében első papja volt (a
római költők szerint Hippolytos, kit midőn Poseidón lovai széjjeltéptek, D.
keltett életre és ligetében elrejtette), s irják, hogy e liget szomszédságában
volt az Egeria berke és ligetje. Fenntemlített isteni lényegéből könnyen
megérthető, hogy szülő-istenasszony is volt «qui diem dat infantibus» s ezért
mellékneve Lucina v. Genitalis. Hogy e szerepe régi volt és a Juno Lucináétól
független, mutatja az említett Virbiusmonda, melynek a római költők a Hippolytosmondában
vélték feltaláni görögös köntösét. Mint a nappali világosság istenségéből,
természetszerüen korán fejlődnie kellett a vegetáció és állati tenyészet
jótékony nemtőjévé, mert minden tenyészetnek feltétele világoság és fény. Az
itáliai D.-ról nincsenek képzőművészeti ábrázolásaink. V. ö. Preller: Römische
Mythologie.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|