Diatoma-föld

A diatomák (bacillariaceák) vagyis a kovasavtól áthatott sejtfalu moszatok, melyek a kovapáncélu radioláriakkal (protozoák) és kevés spongyatűkkel együtt néhol tetemes vastagságu telepeket alkotnak, ugy a legmélyebb tengerek fenekén, valamint félig sós vagy édesvizekben is. Ily diatoma-telepek előfordulnak Franzensbad, Lüneburg és Planitz (Szászoszág) mocsáros turfás vidékein 2-30 méteres vastagságban, továbbá Berlin közelében, Auvergne, de kivált Columbiában Oregon tartományban, ahol eléri a 150 m. is. A földes, eldörzsölhető, lisztalaku agyag, kovasav vagy szenes (tőzeges) anyag által összetartott féleségüeket D.-nek; ha tiszta és porszerü, hegyilisztnek (Bergmehl); ha finom palás Fripolinak (csiszoló-pala, ragadó-pala) nevezik; ebben több a radiolária s spongyatű, mint a diatomák váza. (Tokaj-Hegyalján, Mátrában mint «Kártyakő», Bilin, Rott s Bonn mellett, Sauforst, Regensburg mellett (Polirschiefer, Kieselguhr, Diatomapelit név alatt) találják. Az Atlanti-oceánban (Kerguelen szigetek körül) 2280-3660 m. mélységben ily képződő diatoma iszapot fedezett fel a Challenger expedició. A tűzkövek és szarukövek szintén kovasavas D.-k és radioláriák vázának halmaza.

Forrás: Pallas Nagylexikon