Diatonika,diatonikus
A görög diatonos alapszó értelme kifeszített. A genos diatonon v.
diatonikon a tetrachord két változtatható közbülső hangjának a két
változhatatlan szélső hangtól való olyan távolsága, hogy egészben két
egész és egy fél hang (1+1+1/2) sorozata jön létre, görög módra
magasról haladva a mélyhangra, pl. a g f e. Ősi (a húros hangszerrel
összefüggő) természetes ethosa szerint nyugodt, erőteljes
melódiavezetéssel jár; ezt a Kr. e. századokban lejáratta, közönségessé
s alacsonyrendűvé degradálta a másik két hangfajnak, a (síppal
összefüggő) chromatikusnak és enharmonikusnak kultusza; viszont a Kr.
u. századokban emezek már feledésbe merültek s egyedül a D. maradt meg;
- egészen a 16. századig, mikor a két feledésbe merült görög hangfaj
újból foglalkoztatni kezdte az európai muzsikusokat. Czebe.
Forrás: Zenei lexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|