Dictatus papae

(lat.). Igy nevezik az egyházi történészek azt a fontos iratot, mely a középkori pápai főhatalom jogait 27 pontban foglalja össze. A D. többi között ezeket mondja: A pápának joga van engedetlen fejedelmeket letenni és alattvalóikat a hűségi eskü alól feloldani; a pápa zsinatok hozzájárulása nélkül is tehet le püspököket; a pápa az egyházi törvényeket önhatalmából megváltoztathatja és azok alól dispenzálhat; a pápa császári jelvényeket viselhet stb. Szóval a D.-ban a pápai teokráciai igények hű kifejezésre jutnak, amint azokat VII. Gergely formulázta először. A D. szövege VII. Gergely pápa oklevelei között található (Jaffé-Löwenfeld, Regesta Pontificum Roman II.) és sokan azt hiszik, hogy maga a pápa mondotta tollba Deusdedit bibornoknak, igy Giesebrecht is (III. 1, 270), szintugy Löwenfeld (Neues Archiv für ält. deutsche Gesch. XVI. 193). Mások ellenben, mint Sackur (Der D. Neues Arch. XVIII. 135) Deusdedit bibornok művének tartják a D.-t. Keletkezési idejét az 1075. évre teszik.

Forrás: Pallas Nagylexikon