Didaktikai alapelvek

A tanítási-tanulási folyamat legált.-abb, legalapvetőbb tv.-szerűségeinek, tételeinek összessége. Leíró jellegű, a mindenkori isk.-i gyakorlat számára normatívát nyújtó, különböző absztrakciós szintű szabályok, követelmények, feladatok együttese. A didaktikai alapelvek többsége nemcsak a tanítási-tanulási folyamatban, hanem a nev. egészében is szerepet játszik ( nevelési alapelvek). A didaktikai alapelvek érvényessége különböző, az aktuális didaktikai szituáció által megszabottan sajátos és egyedi; befolyásolja az adott iskolatípus, osztályfok, a tanítási-tanulási folyamat jellege sa megoldandó didaktikai feladatok milyensége. A didaktikai alapelvek egymással kölcsönhatásban érvényesülnek. A különböző didaktikai munkákban a nev. tört.-e során más-más didaktikai alapelvek kerültek kiemelésre, vagy merültek feledésbe. Az idők folyamán a didaktikai alapelvek tartalma is módosult. J. A. Comenius a Didaktika magnában kifejtett alapelvei a tanítás és a tanulás olyan követelményei, melyek kizárják a sikertelenséget. Ilyenek például: a tanulás könnyűségének, szilárdságának, a tanulásban megnyilvánuló rövidség nek és gyorsaságnak alaptétele, vagy az oktatásban érvényesítendő személyes tapasztalat és a tanulói öntevékenység elve. Rámutatott azokra az eszközökre és módszerekre is, amelyekkel az alapelvek tökéletesen megvalósulhatnak a gyakorlatban. F. A. W. Diesterweg a pszich. tv.-szerűségeire alapozott didaktikai szabályokról szólt, így a fejlődésszerűség elvéről; figyelembe véve a gyermekkor fejlődési tv.-eit, az egyes életkori szakaszok legfontosabb sajátosságait. Egyidejűleg az azonos életkorú gyermekek különbözőségére, mint fontos szabályszerűségre is felhívta a figyelmet. Nagy László szerint az érdeklődés felkeltése és fenntartása minden céltudatos tanítás számára betartandó alapelv. A Székely Endréné és Szokolszky István által megfogalmazott didaktikai alapelvek a következők: az isk. és az élet kapcsolata; a tanítás-tanulás útján folyó céltudatos nev.; a tud.-ság és szakszerűség; a ped.-ok vezető szerepe és a tanulók fokozódó önállósága; a közösségi elv az oktatásban; a tanulók fejlettségéhez való alkalmazkodás; a konkrétumok és az absztrakciók egysége; a rendszeresség és fokozatosság, valamint az ismeretek tartósságának elvei. A didaktikai alapelvek ált.-an elfogadott rendszere mindmáig nem alakult ki. Régóta vita folyik a didaktikai alapelvek számáról, rendszerezéséről, sőt kidolgozásuk szükségességéről is. Beszélhetünk a didaktikai alapelvek körében az aktivizálás, a koncentráció, a motiválás, az érthetőség, a fokozatosság, az oktatás tudományossága, a rendszeresség , a szemléletesség, a tartósság, a szilárdság, a természetesség elvéről. E felsorolás nem jelent fontossági sorrendet. Napjainkban néhány új alapelv is szóba jöhet a reproduktív tanulás kiiktatása céljából, így a visszacsatolás, a megerősítés, az individualizálás, a differenciálás, azaz az aktív, produktív tanulással és az adaptív tanítással kapcsolatos követelmények. A legújabb hazai és külföldi didaktikai szakirodalom már nem említ didaktikai alapelveket. A tanítási-tanulási folyamatban ugyanis olyan bonyolult hatásrendszerről van szó, mely didaktikai alapelvekkel nem írható le. A didaktikai alapelvek helyett korszerűbb a didaktika elméleti és gyakorlati fejlődésével kapcsolatos elemzésekre, kutatási eredményekre építő didaktikai koncepció, stratégiák, s a sokrétű, komplex didaktikai feladatok interdiszciplináris rendszerében gondolkodni.

Réthy Endréné

Szerkesztette: Lapoda Multimédia