Dénes, francia enciklopédista, született Langersben
(Campagne) 1713 okt. 5., megh. Párisban 1784 jul. 31. A jezsuitáknál tanult s
megkapta a cenzurát, de azért inkább szépirodalommal, matematikával, fizikával
és filozofiával foglalkozott. Irói hirnevét Pensées philosophiques (Páris 1746)
c. munkájával alapította meg, mely a keresztény vallás ellen intézett röpirat
volt s amelyet a parlament határozatából hóhér által égettettek el. Lettre sur
les aveugles a l"usage de ceux qui voient (London 1749) c. munkájáért egy évi
börtönt szenvedett. Előbbeni munkáival egyidejüleg más irókkal együtt adta ki
1746. 6 kötetben a Dictionnaire universel de médicine cimü, James Róbert angol
munkájából fordított művet. Ez a kiadvány nagy tetszéssel találkozott s D. arra
a gondolatra jött, hogy egy enciklopédikus lexikont adjon ki, melynek
létesítésére 1751. Daubentont, Rousseaut, Mmarmontelt, Leblondt, Lemonniert és
D"Alembertet nyerte meg; ő maga a művészeti és ipari anyag feldolgozását
vállalta magára. Hanem 20 évi munkálkodás nyeresége oly csekély volt, hogy
kénytelen volt könyvtárát eladni. A könyvtárat II. Katalin orosz cárné vette
meg 15000 livreért, de használat végett egész életére nála hagyta. A cárnő
meghivására D. Szt. Pétervárra ment, de az ottani éghajlatot nem tudta
elviselni s rövid idő mulva visszatért. Mig az Encyclopédie-vel vesződött,
azalatt mint regény- és vigjátékiró is fellépett; igy szellemes, bár sikamlós
regényével: Les bijoux indiscrets (3 kötet, 1748) s két vigjátékával: Le fis
naturel (1757) és Le pere de famille (1758). Ezenkivül sok filozofiai munkát is
irt. Halála után Párisban bronz-szobrot emeltek emlékének. Barátjai nyiltszivü,
önzetlen, becsületes embernek rajzolják, ellenségei pedig ravasznak és
haszonlesőnek. Az bizonyos, hogy nagyon érzékeny volt s különösen e miatt volt
feszült viszonyban Rousseauval. D. hagyatékából jelentek meg: Essai sur la peinture
(1795); egy már 1772. irt ditirambja: Abdication d"un roi de la feve, mely
rendkivül demokrata szellemü, továbbá a következő regények: La Religieuse
(magyarul Az apáca. Ford. Szépfaludi. Pest 1869); Jacques le fataliste et son
maître; Le neveu de Rameau (ezt Goethe fordította le németre, még mielőtt az
eredeti megjelent volna). Nagy része volt D.-nak a Holbach-féle: Systeme de la
nature (London 1770) c. munka összeállításában is. Filozofiai nézeteit D.
gyakran változtatta. Princips de la philosophie morale on essai sur le mérite
et la vertu c. munkájában Shaftesbury álláspontját foglalta el, a Pensées
philosophique-ban (Haaga 1746) deistává lett s a Promenade d"un sceptique-ben
pedig szkeptikus, mig Pensées sur l"interprétation de la nature (Páris 1754) c.
munkájában a materializmus felé közeledett. Minden jelenséget az atomokra akart
visszavezetni, de ezeknek olyan érzelmeket tulajdonít, melyek érintés folytán
felszabadulnak és összeolvadhatnak, miáltal az öntudat egységét magyarázza. A
költészetben az erkölcsileg megható s a tetsző természetesség irányát követte.
Kortársai nagyon dicsérték elragadó, folyékony ékesszólását. Összes munkáit
Naigem adta ki 15 kötetben (Páris 1798. s azóta többször); egy másik kiadás (22
köt.) u. o. 1821. jelent meg, mely sokkal teljesebb, rendezettebb s magában
foglalja a Napoleon alatti cenzura által törölt helyeket is, valamint a
Mémoires, correspodences et ouvrages inedits de D. 4 kötete (u. o. 18300-32).
Ujabb teljes kiadás: Assezat és Tourneux (Páris 1875-77, 20 köt.). Érdekes
életrajzi adatok vannak D.-ról leánya, madame de Vendeuil: Mémoires pour servir
a l"histoire de la vie et des ouvrages de feu de D. c. feljegyzéseiben. V. ö.
Rosenkranz: D.-s Leben und Werke (Lipcse 1866, 2 köt.); Morley: D. and the
Encyclopaedists (London 1878. 2 köt.). Gärtner Henrik: D. és a polgári dráma
(Phil. Közl. 1893).
Forrás: Pallas Nagylexikon