Dido

v. Elisa, Elissa, Muton tirusi király leánya, Sikharbálnak (Vergiliusnál Sichaeus) vagy Akerbasnak, a király testvérének neje, aki Melkartnak (Héraklés) papja volt: Pygmalion nőtestvére, akivel az uralomban osztoznia kellett volna. Neszét vevén, hogy utóbbi Sikharbál meggyilkolása után kincseire áhitozik, ezekkel nagyszámu tirusi kiséretében elmenekült és először Ciprusban kötött ki. Innen szerencsésen eljutott Afrikába, a Nagy-Syrtis öböbl mellékére, ahol a monda szerint Jarbas királytól annyi földet vásárolt, amennyin egy bikabőr elfért. A bikabőrt azonban oly vékony szálakra metszette, hogy vele tekintélyes földséget keríthetett ki, amelyen aztán a Bozhra, Byrsa (bőr) nevü fellegvárat építette (Verg. Aen. I. 338 és kk.). Ezzel megvetette a később nagyhatalmu Karthago alapját állítólag 846., mások szerint K. e. 826. v. 814. Mivel a város mihamar felvirágzott, azért Jarbas, hogy hatalmába keríthesse, megkérte D. kezét, ellen esetben háboruval fenyegetődzött. A barbárral való nászt kikerülendő, D. hatalmas máglyát rakatott s ezen saját kezével ölte meg magát (Vergiliusnál Aeneas utáni bujában). A karthagóiak isten-asszonyul tisztelték. Az egész mondának egyes vonásai, nevezetesen a maga megégetése kétségkivül a vándorló, halálhozó Astarte istennő mítoszára vezetnek vissza. Karthagóban egy szigoru, kegyetlen D. istennőt emberáldozatokkal, testvérét Anna (a szelid) néven vidám ünneppel tisztelték.

Forrás: Pallas Nagylexikon