Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dienes... ----

Magyar Magyar Német Német
Dienes... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dienes

1. Nádor, továbbá bán és bácsi főispán, III. István és III. Béla korában, aki különösen a bizanciak elleni háboruk alatt tüntette ki magát. Midőn IV. István félévi királyság után 1162. Mánuel császárhoz futott, D. nádor volt a fegyverre kelt magyarság vezére. 1165. az előbbi évben elfoglalt Szerémség visszavételére küldte III. István; D. nádor a görög vezéreket megverte, a görögöket a Száván visszaüzte s Zimonyon kivül az egész Szerémséget visszahódította. 1167. Andronikus vezérlete alatt egy nagy görög sereget küldött Mánuel a vereség megbosszulására; D. nádor 15 ezer emberrel várta, s bár ő maga a görög sereg centrumát áttörte, a szárnyakon a görögök lettek a győztesek, ugy hogy D. kénytelen volt visszavonulni. 1181-83. tengermelléki bán volt. Utoljára 1186. találjuk a nevét, mint bácsi főispánét, a mely méltóságot - ha talán megszakítással is - egy negyedszázadig viselt. Ha az 1146. említett D. ispán is egy személy volt vele, szereplése négy évtizeden át tartott. Régebbi történészeinknél Bánffy D. néven találjuk s valószinü is, hogy a Tomaj nemzetségből származott losonci Bánffy-család ősei közé tartozott; e nemzetségnél ugyanis már a XIII. sz. folyamán többszörösen előfordul a D. név, a mi nyilván arra vezethető vissza, hogy a hagyományos Thonuz-oba vagy Thonuz nevet helyettesítették a hasonló hangzásu Dioniz keresztnévvel.

2. D. nádor, II. Endre egyik hirhedt tanácsadója, ki 1216. tünik föl először mint tárnokmester, a következő évben pedig Endrét a Szentföldre kisérte. Nem konstatálható, hogy kétszer viselte-e a nádori méltóságot, vagy hogy más személy volt az 1227-28. s megint más az 1231-34-ki nádor, ámbár valószinü, hogy mindkét esetben egy szenélyről van szó. D. nádor az izmaeliták és zsidók pártolása s az ország javainak bünös elidegenítése miatt rossz hirt hagyott maga után; a közvélemény őt vádolta az ország sülyedéseért. De bár Róbert esztergomi érsek 1232. átokkal sujtotta, II. Endre nem tudott szabadulni káros befolyása alól. Endre halálával D. szereplése is véget ért; IV. Béla «az országjavak elfecsérlésében és hütlenségben világosan bűnösnek talált» D.-t nemcsak a nádori méltóságtól, hanem javaitól és szemevilágától is megfosztotta. Azzal is vádolták, hogy bünös viszonyban élt Beatrixszal, Endre 3-ik feleségével. Közönségesen Hédervári Vialka D.-nek nevezik, de ez a vélemény nem igazolható. Okleveles emlékek szerint Ompud fia volt s igy vagy a Gutkeled, vagy ami még valószinübb, a Tomaj nemzetségből származott. Apja hihetőleg azonos azzal az Ompuddal, ki a XII. sz. vége felé szolnokmegyei főispán volt, fiai pedig a XIII. sz. dereka táján élt Samud és June lehettek, kiknek ivadékai Abádi és Thomay néven fordulnak elő.

3. D. nádor, D. fia a Tomaj nemzetségből, a Losonci és Bánffy-család őse. II. Endre uralkodásának második felében kezd szerepelni, elébb (1222-24) főlovászmester, majd tárnokmester és szolnoki főispán volt s mint ilyen kapta 1228. II. Endrétől a Gertrud meggyilkolásában részes Kachich-nembeli Simon bán széplaki s aztán losonci birtokát, továbbá a szolnoki várhoz tartozó Kozár-földet. Az 1231-ki nagy kormányválság alkalmával, midőn a legtöbb országos méltóságot más személy foglalta el: D. tárnokmester - ugy látszik - a kegyvesztettek közé tartozott. 1233-34. erdélyi vajda, majd nádor s egyszersmind szolnoki és 1236. bihari főispán lett. 1239. a bolgár ügyek elintézése végett a pápánál járt követségben. Midőn 1240. vége felé hire jött, hogy a tatárok a határok felé közelednek, egy csapat élén D. nádort küldte Béla a betörés megakadályozására. A kis csapat azonban nem tudta a tatárokat feltartóztatni; 1241 márc. 12. a vereckei szorosnál vivott ütközetben D. csapatának legnagyobb részét levágták s maga D. is alig tudott néhányad magával megmenekülni. Ezentul nyoma veszett.

4. D. nádor, a Jurle-nemzetségből, a Szentgróti család őse, IV. Béla gyermekkori barátja és játszótársa, majd egyik leghivebb embere, kit 1217-től kezdve, midőn II. Endre szentföldi hadjárata alkalmával Bélát nagybátyjához, Bertold aquilejai patriarkához kisérte, folyton Béla mellett találnak. Már kora ifjuságában kitünt Viddinnél, megszabadítva a bolgároktul fogságba ejtett Szoboszló fia, Bogomér székely ispánt, a következő években az osztrákokkal s a halicsi Misztiszlávval és Dániellel viselt hadjáratok alatt szerzett ujabb érdemeket; Jaroszláv ostrománál sulyos sebeket is kapott. II. Endre halála után főlovászmester és temesi főispán lett s mint ilyen részt vett a szerencsétlen sajói ütközetben, hol ő is azok közé tartozott, kik IV. Bélát megvédelmezték a rátörő tatárok ellen. Elkisérte Bélát a Dráván túli vidékre és Dalmáciába s csakhamar Kálmán herceg halála után hercegi cimmel tótországi bán lett (1241-46); 1244. a magyaroktól elszakadni készülő Spalatót ostromolta meg s kibékítette a Bélához hű maradt Trauval. 1245-46. nádor és somogyi főispán volt, 1247. tárnokmester és pozsonyi főispán, 1248. ismét nádor és pozsonyi főispán. Utoljára 1252. találjuk a nádorok közt.

5. D., Bodon fia az Aba-nemzetségből, melynek egyik előkelőbb rangja volt a XIII. sz. második felében. Mivel örökösei nem voltak, 1288. rokonát, Dávid fiát, a hires Omode nádort adoptálta. Egy másik D., szintén Bodon fia, ugyancsak az Aba-nemből, testvéreivel s rokonaival az Omode- és Csobánka-fiakkal Róbert Károly ellen Csák Mátéhoz csatlakozott s e miatt 1323. birtokaitól megfosztották.

6. D., ispán, a Tomaj-nemzetségből. Kun László és III. Endre korában szerepelt s főleg ez utóbbinak Albert osztrák hg. elleni hadjárata alkalmával 1291. tüntette ki magát, a miért is Endre a szolnokmegyei Lápos helységet adta neki. Utoljára 1297. említtetik. Fiai közül István a Losonci, Tamás a losonci Bánffy-családot alapította; ő maga Régeni D. néven fordul elő. Dienessel egy időtájban még három hasonnevő tagja ismeretes a Tomaj-nemzetségnek: egyik Ipolit fia s Urkun bán testvére (élt 1240-80 körül), a másik Csák fia (1251 körül), a harmadik II. D. nádor kis unokája, Samud fiának, Péternek a fia (1291-1300 előtt), ez utóbbi Thomoy néven említtetik.

7. D. ispán, Bertalan pécsi püspökkel 1235-ben Arragóniába kisérte II. Endre leányát, Jolántát, midőn I. Jakab arragóniai király nőül vette. Spanyol források szerint rokonságban volt Jolántával s két fia, Amor és Gábor Spanyolországban alapított családot. Ki volt ez a D. s milyen rokonságban volt az Árpádokkal: nem tudni. A mennyiben a Miskócz-nembeli Domokos bánt III. Béla 1194. rokonának mondja: a szintén e nemzetséghez tartozó Dienesre gondolhatnánk, kit egy 1234. oklevél említ, de D. ispán fiainak neve teljesen ismeretlen a Miskócz-nembeliek közt. Még leginkább számba jöhet a Becse-Gregor nemzetség, melynél a D. név nagyon kedvelt volt; igy a XIII. sz. derekán hárman is viselték (Demeter fia D. 1258., Becse fia, D. ispán 1258. és Felwrusi Péter fia, D. 1267.), egy korábbi D. pedig a zarándmegyei Dienes-monostorát alapította. A Becse-Gregor nemzetség a francia eredetü Cornes Vilmostól származott, kinek felesége régi családi monda szerint Szent István huga volt. A mondának lehet valami alapja, a görög udvarban élő IV. István királyt zavarván össze Sz. Istvánnal. Cornes Vilmos a Bizancba szakadt francia lovagok közül való lehet; erre mutat Kézainak az a homályos megjegyzése, hogy a tőle származott Becsa és Gregor, III. Béla királyt «a görög császárnál tartotta». Ez nyilván mutatja, hogy a B. Gr. nemzetség alapítói a XII. sz. második felében Konstantinápolyban tartózkodtak s ez alkalommal jöhettek atyafiságba az Árpádokkal, III. Bélával pedig Magyarországba költöztek.

8. D., Miklós fia, Ivánka unokája a Balog-nemzetségből. Királyi étekfogómester és szörényi bán volt Róbert Károly idejében. A Márk-féle krónika szerint Tamás erdélyi vajdával együtt főleg D. ösztönözte Róbert Károlyt a szerencsétlen kimenetelü 1330. havasalföldi hadjáratra Bazarád ellen. D.-nek meg volt erre az ország érdekeivel is egyező oka. A Szörénység kevés időközöket leszámítva, 40 év óta csak névleg tartozott Magyarországhoz, tényleg az oláh vajdák birtokában volt s Dienesnek, ki már 1323. Miháld (Mehádia) és Sidóvár várnagyának említtetik, a kormányzásra bizott terület nagyobb részét elébb vissza kellett hódítani. A magyar csapatok 1330 őszén foglalták vissza Szörényvárát, mely a későbbi vereség után is magyar kézben maradt. D. 1330-tól 1338-ig volt szörényi bán. Meghalt 1342 előtt. Ő alapította a Széchy-család rimaszécsi ágát.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is