Dierézis

(gör. diairésis) a. m. elválasztás: a nyelvtanban olyan magánhangzó.-csoportok elkülönített kiejtése, melyeket rendszerint együtt ejtenek. Jele az u. n. puncta diaereseos (görög szóval trema), vagyis két pont a második magánhangzó fölött, p. lat. aë, levegő, poëta, költő (mert különben igy olvasnák: ér, péta v. pőta).

A versben D.-nek nevezik a hosszabb sornak két félre való oszlását oly módon, hogy az első fél teljes ütemmel végződik; a D.-ben tehát nem a láb közepére esik a sor metszete, mint a ceruzában, hanem két versláb közé s a vers második fele, magában tekintve is, olyan ritmusu, mint az első. D. van p. e hatos jambusban:

Minden vonásomért || egy-egy ország a bér.

D. tulajdonkép ott lehetséges, ahol két ritmusi rend van összetéve egy sorba.

Forrás: Pallas Nagylexikon