(lat.) a. m. nap. A jogban időmeghatározás, azaz bizonyos
időpontnak meghatározása, melynek bekövetkezéséhez köttetik a jogviszony. - A
D. egyáltalán való bekövetkezése nem lehet kétséges, de kétséges lehet az, hogy
a D. mikor fog bekövetkezni. Utóbbi esetben a D. dies incertus, ellenkező
esetben dies certus. Az első tulajdonkép időbe öltöztetett feltétel, vagyis: D.
incertus pro conditione habetur. Megkülönböztetik: D. a quo és D. ad quem
aszerint, amint az ügylet határának kezdete, vagy annak megszünése tétetik
attól függővé. P. lakásjognak engedélyezése mindaddig, mig az illető 24 éves
korát eléri, ez D. ad quem, ellenben ha csak 24 éves korának elértével lép a
lakás élvezetébe, ez D. ad quo, s minthogy bizonytalan, vajjon egyáltalán
eléri-e, mert elébb meg is halhat, egyuttal D. incertus. Említendők még a D.
cedit és D. venit kifejezések. Amaz azt jelenti, hogy megérkezett a nap, melyen
valaki jogot szerez; emez azt, hogy elérkezett a nap, melyen az illető jogát
érvényesítheti. A D. számításánál nem a természetes időszámítás (computatio
naturalis), hanem a polgári időszámmítás (computatio civilis) irányadó, azaz
nem a számítás percről percre (a momento ad momentum), hanem a naptári nap
szerinti számítás (computatio ad dies). És pedig ugy, hogy a D. ad quem
esetében (jogmegszünés esete) a napnak teljes lefolyása szükséges, a D. ad quo
esetében, vagyis midőn valamely jog megszerzése függ a naptól, a napnak
megkezdése már elegendő: D. inceptus pro completo habetur. Az egyházban D. absolutionis,
zöldcsütörtök, mert akkor oldották föl az egyházi büntetések alól az embereket;
D. adoratus, nagypéntek; D. cinerum hamvazószerda; D. consecrati, az Istennek
szentelt napok, különösen a karácsonyi ünnepek; D. depositionis, valamely szent
temetésének napja; D. felicissimus, husvét napja; D. florum, virágvasárnap; D.
spiritus, Szentlélek ünnepe: pünkösd. D. fasti, nefasti, intercisi a. m.
köznapok, ünnepnapok, félünnepnapok. D. non juridicus, Angliában oly nap,
melyen a biróság tárgyalást nem tart; ellentéte a Dies juridicus.
Forrás: Pallas Nagylexikon