Dies atri
(lat., szószerint a. m. fekete napok) volt a neve a régi
rómaiaknál azoknak a napoknak, melyeken sem támadni, sem kárpótlást kivánni
háboru idején nem volt szabad, népgyüléseket tartani tilos volt, szóval,
amelyeken a régi rómaiak kezdeményezni olyasmit, ami balul üthetne ki s ami
különben elhalasztható, óvakodtak. Hasonlók voltak tehát az angolok
péntekjeihez. Ilyen D. számába ment minden Calendae (a hó 1-je), Nonae (5.,
ill. 7-ike) és Idus (13., ill. 15-ike) napjára következő nap. Ilyenkor nevük
Dies postriduani (következő napok) is volt. D.-k voltak azonkivül egyes oly
napok, melyek valamely a római államot ért nagy csapásnak voltak évforduló
napjai. Ilyen volt p. a Cremera mellett vivott ütközet évfordulója, febr. 13.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|