Dies irae

(lat.) a. m. a harag napja; a magy. «Napja Isten haragjának» kezdetü egyházi ének, melynek szerzője legvalószinübben Celano városában (Abruzzok) született Tamás nevezetü ferencr. szerzetes (Thomas Celanus, megh. 1255 körül). Az egész költemény 19 háromsoros rimelő versből áll; az első 8 az utolsó itéletet festi fenséges egyszerüséggel, megrázóan; a 8-17. vers a büntudatos léleknek visszhangja a megelőző hatásokra; a 18-19. vers az egésznek befejezője, de eredete kétes. A költeménynek egész irodalma van; lefordítását a legkülönbözőbb nyelvekre igen sokan megkisérlették (ujabban a Religioban), anélkül, hogy annak egyszerüségét, mélységét, kenetteljességét, erejét visszaadni bárkinek is sikerült volna. A mise-könyvben, az u. n. halottas misében mint sequentia mmár itt-ott a XIV. sz.-ban előfordul, 1570. annak hivatalos kiadásába felvétetvén, az egész kat. egyházban általános lett. A költemény maga is zengzetes; annál megragadóbb az egyházi hivatalos korál-melódiája. Polifon-kompoziciók vannak róla: A. de Bruck (1536), Mozart- és Haydn-tól.

Forrás: Pallas Nagylexikon