Diesterweg

Adolf Frigyes Vilmos, német pedagogus, szül. Siegenben 1790 okt. 20., meghalt Berlinben 1866 jul. 10. A gimnáziumi tanfolyamot szülővárosában végezte. Tizenhétéves korában Herbornba s onnan Tübingába ment az egyetemre. Először mérnök akart lenni s 1811. a mérnöki vizsgálatra készült, de az akkori háborus idő tervének megvalósításában megakadályozták. Tanító lett s 1812. Wormsban, 1813. Frankfurtban hivataloskodott, 1817. az elberfeldi latin iskolához nevezték ki, mig végre 1820. a meursi tanítóképző intézet élére jutott. Itt, a Rajna mellett kezdte meg reformátori munkásságát. Saját tapasztalatából ismerte a korabeli oktatásügy hiányosságát, irataiban nem egy helyt fakad ki az ellen az oktatás ellen, melyben ő maga is a gimnáziumban s az egyetemen részesült. Megtámadta a fennálló rendszert s Pestalozzi eszméit igyekezett minden ponton keresztülvinni. Az eddigi iskolázás nem gondolt a megértetéssel, előtte az emlékezet munkája volt minden. D. oly iskolát akart, mely a tanítványt érzékeinek szabad, öntudatos használatára képesítse s megtanítsa őt, hogy érdeklődjék minden iránt s maga lásson, eszméljen, akarjon s cselekedjék. 1832. Berlinbe ment s az ottani tanítóképző intézet igazgatását vette át. Szabadelvü nézetei összeütközésbe hozták a papsággal s a pietisztikus miniszteriummal. D. az iskolát a felvilágosodás, a vallási türelem otthonának tekintette, a reáliáknak abban nagy szerepet adott s a felügyeletet nem papokra, hanem szakférfiakra kivánta bizatni, mig a tanítói állást minden eszközzel emelni óhajtá. IV. Frigyes Vilmos kormánya ellenkezőleg nagyon is felvilágosultnak találta a Pestalozzi-iskolát, megszorította a reáliákat s a vallást tette az iskola középpontjává. D. ellenfelei oda vitték a dolgot, hogy őt 1847. szabadságolták s két év mulva végleg elbocsátották az államszolgálatból. De a tollat nem vehették ki kezéből s egyenesen neki köszönhették a németek, hogy az 1854. kibocsátott regulativeket visszavonták. 1858. országgyülési képviselő lett s még szélesebb körben küzdött az igazi népnevelés megvalósítása mellett. D. irói működését 1820. Elberfeldben kezdte meg: Über Erziehung überhaupt, und über Schulerziehung insbesondere s. munkájával. Irt azután egy csomó jó számtani, mértani s nyelvtani kézikönyvet. 1827. kezdte szerkeszteni a Rheinische Blättert, melynek szerkesztését D. halála után Wichard Lange vette át. 1835. adta ki: Wegweiser für deutsche Lehrer c. kétkötetes munkáját, mely maga egy egész irodalom. E könyvben nemcsak az általános módszertani elveket adja elő, de alkalmazza azokat az egyes tárgyak tanítására is. E mellett az akkori pedagógiai irodalmat is szakonként ismerteti. Egy másik munkája az 1835-1836. megjelent: Das pädagogische Deutschland, melyben egyes pedagógusok önéletrajzait közli. Igen nevezetes még Populäre Himmelskunde und astronomische Geographie c. 1840. kiadott munkája. Születése századik évfordulóját ezelőtt három esztendővel Németországban mindenfelé megünnepelte a tanítói világ.

Forrás: Pallas Nagylexikon