Diesterweg
Adolf Frigyes Vilmos, német pedagogus, szül. Siegenben 1790
okt. 20., meghalt Berlinben 1866 jul. 10. A gimnáziumi tanfolyamot
szülővárosában végezte. Tizenhétéves korában Herbornba s onnan Tübingába ment
az egyetemre. Először mérnök akart lenni s 1811. a mérnöki vizsgálatra készült,
de az akkori háborus idő tervének megvalósításában megakadályozták. Tanító lett
s 1812. Wormsban, 1813. Frankfurtban hivataloskodott, 1817. az elberfeldi latin
iskolához nevezték ki, mig végre 1820. a meursi tanítóképző intézet élére
jutott. Itt, a Rajna mellett kezdte meg reformátori munkásságát. Saját
tapasztalatából ismerte a korabeli oktatásügy hiányosságát, irataiban nem egy
helyt fakad ki az ellen az oktatás ellen, melyben ő maga is a gimnáziumban s az
egyetemen részesült. Megtámadta a fennálló rendszert s Pestalozzi eszméit
igyekezett minden ponton keresztülvinni. Az eddigi iskolázás nem gondolt a
megértetéssel, előtte az emlékezet munkája volt minden. D. oly iskolát akart,
mely a tanítványt érzékeinek szabad, öntudatos használatára képesítse s
megtanítsa őt, hogy érdeklődjék minden iránt s maga lásson, eszméljen, akarjon
s cselekedjék. 1832. Berlinbe ment s az ottani tanítóképző intézet igazgatását
vette át. Szabadelvü nézetei összeütközésbe hozták a papsággal s a pietisztikus
miniszteriummal. D. az iskolát a felvilágosodás, a vallási türelem otthonának
tekintette, a reáliáknak abban nagy szerepet adott s a felügyeletet nem
papokra, hanem szakférfiakra kivánta bizatni, mig a tanítói állást minden
eszközzel emelni óhajtá. IV. Frigyes Vilmos kormánya ellenkezőleg nagyon is
felvilágosultnak találta a Pestalozzi-iskolát, megszorította a reáliákat s a
vallást tette az iskola középpontjává. D. ellenfelei oda vitték a dolgot, hogy
őt 1847. szabadságolták s két év mulva végleg elbocsátották az
államszolgálatból. De a tollat nem vehették ki kezéből s egyenesen neki
köszönhették a németek, hogy az 1854. kibocsátott regulativeket visszavonták.
1858. országgyülési képviselő lett s még szélesebb körben küzdött az igazi
népnevelés megvalósítása mellett. D. irói működését 1820. Elberfeldben kezdte
meg: Über Erziehung überhaupt, und über Schulerziehung insbesondere s.
munkájával. Irt azután egy csomó jó számtani, mértani s nyelvtani kézikönyvet.
1827. kezdte szerkeszteni a Rheinische Blättert, melynek szerkesztését D.
halála után Wichard Lange vette át. 1835. adta ki: Wegweiser für deutsche
Lehrer c. kétkötetes munkáját, mely maga egy egész irodalom. E könyvben nemcsak
az általános módszertani elveket adja elő, de alkalmazza azokat az egyes
tárgyak tanítására is. E mellett az akkori pedagógiai irodalmat is szakonként
ismerteti. Egy másik munkája az 1835-1836. megjelent: Das pädagogische
Deutschland, melyben egyes pedagógusok önéletrajzait közli. Igen nevezetes még
Populäre Himmelskunde und astronomische Geographie c. 1840. kiadott munkája.
Születése századik évfordulóját ezelőtt három esztendővel Németországban
mindenfelé megünnepelte a tanítói világ.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|