Dietrichs Flucht

(v. Dietrichs Ahnen und Flucht), középkori német költemény a Detre-monda köréből, Madarász Hebrik osztrák vándordalnoknak 1290 körül irt műve. Tárgya: Ermanarich római király, aki legbizalmasabb emberének, Sibichnek, gaz tanácsára, egyik tetvérének, Diethernek fiait már megölte, most, ugyancsak Sibich unszolására, másik testvérének, Dietmarnak fiát, Detrét is el akarja fogni, de nem ér vele célt. Utóbb elfogja Detre embereit, csupán Stájer Dietleib menekül és értesíti Detrét a történtekről. Ez elfogott társainak kiszabadításáért odaadja mindenét és Hunországba megy számüzetésbe. Innen nagy sereggel indul nagybátyja ellen, kit Mailand alatt legyőz s országából kiüz. Most visszatér Etzel udvarába s nőül veszi Etzel nejének, Helche királynénak Herrat nevü nővérét. De Raben (Ravenna) városa Wittich árulása következtében ismét Ermanarich hatalmába kerül, miért is Detre uj sereggel indul nagybátyja ellen s legyőzi őt a ravennai ütközetben, mire győztesen bevonul Mailandba. A költemény rövid rimpárokban van irva s ugy költői, mint mondatörténeti szempontból csekély értékü; de csatarajzai elevenek és szemléletesek. Legjobban kiadta Martin (Deutsches Heldenbuch, II., 1866).

Forrás: Pallas Nagylexikon