Differenciálás

(lat. 'különbségtevés') : a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságaira tekintettel levő fejlődés fejlesztés lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása az oktatás által. A differenciálás szándéka hagyományosan az iskolarendszer (differenciálás az iskolarendszerben) , a tanulók oszt.-okba sorolásának (osztályba sorolás, tagozatos osztály) és a mindennapi ped.-i munkának (differenciálás az oktatási folyamatban) a szintjén valósul meg. Az isk.-rendszer és az oszt.-okba sorolás szintjén ez egyben mindig szelekciót, megkülönböztetett kiválasztást is jelent, hiszen a gyerekek, ifjak kisebb-nagyobb csoportját meglevő, kiemelten kezelt sajátosságaik alapján választjuk ki a jelentkezők, az azonos életkorúak közül. A differenciálásnak e szintjei a szándék ellenére sem garantálják automatikusan az isk.-ba, oszt.-ba bekerülő gyerekek, ifjak fejlődése/fejlesztése számára a legkedvezőbb ped.-i feltételeket. E tekintetben nagy különbségek fakadnak abból, hogy az isk.-ba való felvétel, az oszt.-ba sorolás ped.-i szempontból, az oktatás szempontjából mennyire lényeges ismérvek alapján történik. Mást jelent, ha a bekerülés mögött a gyerekek, ifjak speciális képesség ei, érdeklődés e, korábbi vagy aktuális teljesítmény ei, v. ha éppen a szülők ambíciói, anyagi lehetőségei vannak a háttérben. Egy-egy szempont alapján aktuálisan jelenlevő hasonlóság nem teszi szükségtelenné a gyerekek, ifjak egyéb, eltérő sajátosságainak a figyelembevételét. Ez csak a napi ped.-i munkában valósítható meg. A differenciálás az oktatási folyamat ban azonban nemcsak bizonyos szempontból homogenizált ( homogenizálás) isk.-ban, oszt.-ban valósítható meg, hanem véletlenszerűen (leggyakrabban a lakóhely közelsége miatt) összekerült gyerekek körében is. Az isk.-rendszer és az oszt.-ba sorolás szintjén megvalósított differenciálás tehát nem helyettesítheti az oktatási folyamatban történő differenciálást. - Az oktatási folyamatban történő differenciálás folyhat közvetett irányítás és azt szükség esetén felváltó közvetlen irányítás segítségével; a tanuló belső késztetéseinek, valódi, önálló döntés einek teret engedve; a ped. elképzeléseinek és a tanulók törekvéseinek egyeztetésével. - A differenciálás feltétele minden esetben a gyerekek, ifjak tanulás szempontjából fontos sajátosságainak ismerete (egyéni különbségek az oktatásban). A differenciálást gátolja, ha a ped. valódi gyermekismeret helyett megmarad az előfeltevés, a hétköznapi, "naiv" gyermekismeret szintjén. Csak a megalapozott gyermekismeret teszi lehetővé az irányított differenciálás feltételeinek megteremtését, ill. az önirányításra alapozott differenciáláshoz az inspiráló tanulási környezet biztosítását. - Az irányított differenciálás szükségessé teszi/teheti a tanítási alkalmak (tanítási óra, szakkör, önképzőkör, korrepetálás stb.) során az egyes tanulók vagy a tanulók bizonyos körei számára az oktatási cél ok, a feldolgozandó tartalom, a megoldandó feladat eltérő meghatározását, hiszen csak így lehet tekintettel lenni a tanulók előzetes tudás ára, motiváltságára, önálló tanulás i sajátosságaira. Mindez nem oldható meg másképp, mint differenciált tanulásszervezéssel, azaz a különböző elsajátítási utaknak és módoknak helyt adó szervezési módok (egyéni munka, páros munka, csoportmunka) alkalmazásával. Ennek lehetséges megoldása, amikor valamennyi együtt tanuló gyerek, ifjú ugyanabban a szervezési módban mást és/vagy másképp tanul; de tekintettel arra, hogy az egyes tanulók számára adott helyzetben a különböző munkaformák nem azonos értékűek, sor kerülhet szimultán tanulásszervezésre is. Azaz például egy oszt.-ban, egy tanórán egy időpontban különböző tanulók dolgozhatnak párhuzamosan csoportmunka és egyéni munka, vagy egyéni munka és páros munka keretében stb. A ped. munkáját beláthatóvá teszi, ha csak alapvetően indirekt irányítást igénylő munkaformák élnek egymás mellett, tehát ha a direkt irányításra épülő frontális munka mellett - a gyakorlati megvalósíthatóság miatt - más szervezési módok alkalmazására nem vagy csak módjával kerül sor. - A tanulók késztetéseit, önálló döntéseit, választásait előnyben részesítő megoldásoknál (például Montessori ped.-jában vagy a klasszikus projektoktatás gyakorlatában) a ped. lemond az egyes tanulókkal kapcsolatos részcélok, feladatok megfogalmazásáról, a motiválás ról, a kedvezőnek tartott munkaformák meghatározásáról, de nem mondhat le a ped.-i felelősségről. Ez utóbbi a gyerekeket, ifjakat mozgósító tanulási körülmények megteremtésében, a tanulás során pedig a tanácsadó, konzultáns szerep vállalásában, a ped.-ilag értéktelen, esetleg kártékony megoldások hárításában jelenik meg. A differenciálás e megoldásmódjában a gyerekek, ifjak - saját fejlődésükben való illetékességük okán - meghatározó szerepet játszanak. - A tanuló saját magáért, saját fejlődésért való felelősségének hangsúlyozása jelenik meg azokban a koncepciókban is, amelyekben a ped. terveinek és a gyerekek elképzeléseinek egyeztetése valósul meg ( Peter Petersen, Dalton-terv). - Az irányított differenciálás a hazai ped.-ban az utóbbi másfél évtizedben került - az oktatás hatékonyságá t, nevelő hatás át vizsgálva - a közp.-i problémák közé. Gyakorlati elterjedését jelenleg még elsősorban objektív körülmények gátolják (kevés az idő a gyerekek megismerésére; nem elegendő az idő az oktatási tartalmak önálló feldolgozására; nincs elég, az önálló, differenciált elsajátítást segítő eszköz), de a szemléletbeli okok sem elhanyagolhatóak.

M. Nádasi Mária

Szerkesztette: Lapoda Multimédia