Diffrakció

(lat. a fény elhajlása v. inflexiója). Igy neveztetnek azok az interferenciával egybekötött optikai jelenségek, melyek akkor keletkeznek, ha a fény valamely átlátszatlan test széle mellett halad el, és onnan erednek, hogy a fény nem terjed mindig egyenesen, hanem a tér minden pontja, a hova a fény jut, megint uj fényforrásként müködik. Ha p. egy igen távol levő pontból jövő fény valamely szük nyiláson át egy vele szemben levő ernyőre (falra) esik, akkor a nyilás szélének árnyéka elmosódott és csíkos. E jelenség Grimaldinak tünt fel először s Később Fresnel és Frauenhofer tanulmányozták.

Igen figyelemre méltó D.-jelenségek keletkeznek ha nem egy, hanem számos, egymás mellett egyenletesen sorakozó hasadékon át jő a fény. Különösen rendkivül finom fényátbocsátó hasadékok sorát, u. n. rácsot nyerünk az üveglemezen, ha azt egymást sürün követő vonásokkal (több száz egy milliméterre) bekarcoljuk. Ha az ily lemezen napfény esik át, a keletkező D.-jelenség közepén fehér sáv van, mellette mindkét oldalt egy-egy sötét sáv, azután igen tiszta spektrum következik, melyben a Frauenhofer-féle vonalak is láthatók, stb. E rácsok szolgáltak a Frauenhoferéle vonalaknak megfelelő hullámhosszak meghatározására. Ily rácsokat Frauenhofer és Norbert készítettek először. Hazánkban a szabadságharc idejében történt, hogy Jedlik Ányos, ki nappal a Pestet védő sáncok felépítésében vett részt, éjjel laboratoriumába visszavonulva ily rácsok előállítására alkalmas osztógépén dolgozott. Rácsai különösen az osztóvonalak mélysége által tünnek ki, s azért szinjátékuk majdnem páratlan a maga nemében. Gépét a hatvanas években egy vándor mekanikus javítás és tisztítás végett szétszedte s azután megszökött. Jelenleg a gép Pannonhalmán van, hol Palatin Gergely ujból összeállította s annyira tökéletesítette, hogy vele igen sürü beosztást is képes csinálni.

Forrás: Pallas Nagylexikon