Dijon

(ejtsd: dizson), egykori fővárosa Burgundiának, ma székhelye Côte-d"Or francia départementnak, az Ouche és Suzon összefolyásánál, a Burgundiai-csatorna és vasut mellett, püspöki és egy cour d"appel székhelye, (1891) 65,428 lak., vasolvasztókkal, fonóiparral, kalap-, sör-, ecet-, gözgép-, festett papir- és hordógyártással, cukor- és szeszfinomítókkal, meg kémiai iparral. A keleti Côte-d"Or lábánál, termékeny völgymedencében fekvő város szépen épült és 13 km. hosszu vízvezetékébő1 jó ivóvizzel van ellátva és tisztán tartva. Régi erődítményei helyén szép boulevardok vannak. Legszebb sétahelyei: a Parc, az Arquebuse, a Marronniers és a Cours-Fleury. Számos műemléke és kiválóbb épülete közt a jelentékenyebbek: a Saint-Bénigne-székesegyház, a Burgundia első apostolának sirja fölött 525. alapított ugyanily nevü hatalmas apátság egykori temploma; alatta egy XI. századbeli, jó karban levő kripta van; a elsö templomban, amelyet 92 m. magas torony diszít, nyugosznak Ulászló lengyel királynak (megh. 388), Bátor Fülöpnek és Félelemnélküli Jánosnak hamvai (siremlékeiket a muzeumban őrzik). A Notre-Dame (a XIII. és XIV. századból) mint építészeti emlék amannál is érdekesebb; homlokzatát két egymás fölött álló kolonnád diszíti; belsejében XIII-XVI. századból való szép üvegfestmények, s egy XII. századból való szüz Mária-szobor láthatók. A Saint-Michel, Sambin műépítő alkotása, félig gót, félig renaissance épület. A Saint-Jeanban Szt.-Urban és Szt.-György langresi püspökök hamvait őrzik. A régi Palais des États, amelyet a XVIII. században építettek s amelyben az egykori fejedelmi palotából még fenmaradt két torony, egy gárda- és több bolthajtásos terem, meg egy XV. századbeli kut, ma városházául szolgál; benne van a muzeum is, amelyben festményeket és számos érdekes régiséget (l. fentebb) őriznek. Az igazságügyi palotában egy, állítólag Lesueurtől való Krisztust őriznek. Az erdöt XI. és XI1. Lajos építtette. A közkórházban egy XV. sz.-beli Mózes-kut, flamand alkotás, látható. Közmüvelődési intézményei számosak; van különböző közép- és népiskolákon kivül egy académie universitaire-je (Côte-d"Or, Aube, Haute-Marne, Nievre és Yenne département számára); jogi, irodalmi é természettudományi fakultása, orvosi és gyógyszerész előkészítö iskolája, művésziskolája és zenekonzervatóriuma, gazdag könyvtára (közel 90000 kötet és 900 kézirat), régiség-, szobor- és képgyüjteménye, természetrajzi muzeuma, botanikus kertje és 1725. alapított académie des arts, sciences et belles lettres-e, régészeti, orvosi és egyéb tudományos társulata. 1874 után a várost 45 km. kerületben uj erődítményekkel (Asnieres, Hauteville, Monte-Affrique, Motte-Giron, Beauregard, St. Apollinaire, Varois, Sennecy) látták el. D.-t (a rómaiak idejében Divio v. Castrum Divionense) a III. században Szt.-Benignus téritette a keresztény vallásra. 525. alapították a Szt.-Benignusról elnevezett hatalmas apátságot. A IX. sz.-ban Divionensis pagusnak nevezett grófság székhelye volt. 737. a szaracénok, 888. a normannok pusztították el. 1179-1477. a burgundiai hercegeknek volt székhelye. III. Hugótól 1183. kapta a városi jogokat.1477. a francia koronához csatoltatott.1513. a svájciak ostrom alá fogták, de pénzért az ostrommal fölhagytak; Condé 1647. belekeverte a fronde háboruiba. 1814. a szövetségesek ostromának állott ellen. 1870-71. ismételten a németek birtokába került. D. számos kiváló franciának szülővárosa: Jó Fülöp, Bátor Károly, Bossuet, Claude Bernard, Jacotot, Joanne stb. D. szülöttei. V. ö. Jolimont: Descr. hist. et critique et vues pittoresques de D. (1830); Dr. Lavalle: La ville de D. (1867); Baschi: D. et ses environs (1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon