Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
díjszabás rate
díjszabás tariff
díjszabás tax

Magyar Magyar Német Német
díjszabás Taxe (e)
díjszabás &... Tarif (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Díjszabás

(árudijszabás, Gütertarife, Goodstariffs, Tarifs pour marchandises). Az áruknak vasutakon való szállításáért szedhető árakat dijtételeknek nevezzük. A D.-okban vannak egybeállítva: a díjtételek, illetve a szállítmányok és távolságok után felszámítható szállítási és mellékilletékek, valamint az üzletszabályzatoknak (l. Üzletszabályzat) az árufuvarozásra vonatkozó részét kiegészítő határozatok. Utóbbiakra nézve az üzletszabályzat elrendeli, hogy: «Mindezen kiegészító és eltérő határozmányok érvényességére nézve megkivántatik, hogy azok a kihirdetett D.-okba felvétessenek. Az, hogy az illető határozmány a felügyeleti hatóság részéről jóváhagyatott, a D.-ban kitüntetendő». Mig a fuvaros esetről-esetre megkötött alku alapján, tehát részben tetszőlegesen megállapított árért végzi munkáját, addig a vasutaktól közgazdasági érdekből megköveteljük, hogy az egyenlő elbánás elvét szigoruan kövessék és előre megállapított, határozott árakért szállítsák az árukat. Engedélyokiratukban a szedendő dijak maximuma is meg lévén állapítva, a vasut nem is állapíthatja meg egyoldaluan D.-át, hanem köteles azt kibocsátása előtt jóváhagyásra, illetve ellenőrzés céljából, a kormány elé terjeszteni.

A dijtételek különböző elvek alapján képezhetők. A teljesített munka értékét végrehajtásának költségei, vagyis a házi kiadások nagysága szabván meg, a vasutak is eleinte ezt vették számításuk alapjául. E költségeket a vasutba fektetett tőke nagysága és törlesztési hányada, továbbá az üzem kiadásai szabják meg. Tapasztalat szerint mindezeknek csak mintegy 25 százaléka növekszik a forgalom nagyságával, ellenben a többi 75 százaléka állandó teher, ill. akár van, akár nincsen forgalom, állandó kiadásként nehezedik a vasutakra. A személy- v. tonnakilométerre eső házi kiadások tehát a forgalom terjedelmével fordított arányban állanak. A forgalomnak növelése kell tehát, hogy a vasutak főgondját képezze, de ez viszont főként a dijtételek leszállításával érhető el. E két körülmény egymásra hatásának helyes megitélése kell, hogy a dijtételek célravezető megszabásának alapját képezze.

Magát a D.-t a szállítandó áruk nagy tömegére és sokféleségére való tekintetből szintén különböző elvek alapján szerkeszthetjük.

1. A szállítandó árak sulyát haszontehernek nevezzük, az elszállításukra használt járművek sulyát pedig holttehernek. Minél több holtterhet kell vmely áru vitelekor szállítani - mint különösen a nagyterjedelmü, de könnyü tárgyak szállításakor, - annál nagyobbak a vasut házi kiadásai. Ez alapelvből kiindulva szerkesztenek D.-okat, de ez elv az áruk sokfélesége, belső becsük és piaci értékük különfélesége miatt, teljes következetességgel nem volt követhető, mert a kisebb értékü, de tömeges áruk (szén, kő és fanemüek stb.) olcsó szállítását megakadályozta. 2. Az előbbitől teljesen eltérőleg megkisérlették tehát az áru értékére való tekintettel D.-okat szerkeszteni. Minthogy azonban ez sem volt az áruk sajátságai miatt teljes egészében követhető, végre 3. a vegyes rendszert fogadták el.

Hazai vasutaink D.-aiban is az utóbbi elv érvényesült, de ezekben a suly- és áruosztályozáson kivül még némely árunak kiváló sajátsága is tekintetbe vétetett. Ilyenek: az áru igen nagy terjedelme, hossza (fánál) és bizonyos határon tulmenő sulya; darabszáma (állatok, hullák, kocsik stb. szállításakor); a futótengelyek száma (saját kerekeiken futó vasuti járóművek, lokomotivok szállításakor); a szállításhoz használt járómű minémüsége (tartánykocsik kőolaj, bor stb. szállítására); a csomagolás módja (p. az ömlesztett állapotban [a la rinfusa] szállitott gabona); veszélyességük (mint robbanó anyagok), avagy a velük egy kocsiba rakandó tárgyakra való kártékony hatásuk miatt (vitriol stb.) csak bizonyos előre megállapított feltételek mellett szállitható áruk; igen nagy értékü tárgyak (arany- és ezüstrudak, okmányok, műtárgyak) stb. Mindezekre való tekintettel, dijszabásaink a következő csoportosítással szerkesztetnek:

1. Gyorsáru: a) közönséges, b) mérsékelt.

2. Teheráru: I. rendes, II. rendes, terjedelmes áru.

3. Mérsékelt kocsirakományi áruk: A, B és C.

4. Külön D.-ba tartozó áruk: 1, 2, 3.

5. Kivételes D.-ok: I-II.

A D.-okban egybeállított dijtételek vagy állomásról állomásra vannak egybeállítva, vagy csak a kilométerekre avagy zónákra eső egységárak vannak kitüntetve és a távolsághoz mérten a kilométermutatók segélyével számítjuk.

Végül megemlítendő, hogy régebben minden egyes vasut csakis a saját vonalának állomásai között beszedendő dijtételeket számolta el, vagyis csak helyi forgalmára volt tekintettel, később a számítások egyszerüsítése és a forgalom könnyítése végett a szomszédos vasutak az egymás áll. között kifejlődött forgalomban használandó száll. összdijakat is megállapították s ezeket direkt díjtételeknek nevezték el (1. Forgalom). Utóbb a társulások nagyobb terjedelmet öltvén, a kifejlődött forgalom irányai szerint, a külföldi vasutakkal is egyességre léptek és igy keletkeztek a kötelékek közös D.-ukkal (1. Köteléki forgalom). A vitelbérnek a részes vasutakra eső hányadát nálunk a Szegeden levő Vasuti központi leszámítoló hivatal osztja el, l. Leszámítoló hivatal.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is